Játékszabály

Fülszöveg

Nyolc novellát és a címadó kisregényt tartalmazza Takács József második önálló kötete.
A Játékszabály a félreismerés klasszikus alapötletére épül, s az író érezhető kedvvel asszociáltatja az olvasójával Gogol: A revizor-ját, ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy mennyire alaposan ismeri napjaink társadalmát, milyen érzékenyen reagál a visszásságokra, gazdasági fejlődésünk árnyoldalaira. Hőse, a fiatal író igencsak sürgetett regényét szeretné befejezni, ezért - utószezonban - egy kisváros fürdőtelepére vonul dolgozni. Írói neve alapján azonban a helybeli hatalmasságok egy magasabb szintű vezető fiát vélik felfedezni benne, és segítséget remélnek tőle zavaros ügyeik elsimításához. Hősünket beavathatják tehát fondorlatos ügyleteik minden részletébe, ő pedig - emberi és írói kíváncsiságból?, gátlásos kis félszből?, kényelmességből? - nem tisztázza idejekorán a félreértést. Körüludvarolják, valóssággal elkényeztetik, napjában többször is dugig etetik-itatják, fejedelmi lakomákat és csodaszép lányokat szolgálnak fel a tiszteletére. Egészen addig persze, míg rá nem döbbennek tévedésükre...
Takács József kritikus szemléletéről (no meg helyenként csípős humoráról) tanúskodnak a novellák is, melyek a legkülönfélébb metszetekben mutatják be a közelmúlt és a ma tipikus köz- és magánéleti konfliktusait, a vidéki értelmiség és a fizikai dolgozók jellegzetes alakjait, azok keserűségeit, mindennapi gondjait. Vissza