Játékos beszédnevelés

Előszó

Napjainkban egyre több az iskolába lépő megkésett beszédfejlődésű, beszédhibás gyermek. Ezen csak preventív, szakszerű beszédneveléssel lehet hatékonyan segíteni. A nevelési gyakorlatban bizonyított, hogy a beszédfejlesztés, -javítás akkor eredményes, ha a szülők együttműködnek a nevelőkkel. Ezért írtam a korszerű beszédneveléshez - logopédiai és bábos tapasztalatokon alapuló - elméleti és gyakorlati segédanyagot, melynek alkalmazása nem igényel speciális szakképzettséget.
Ez a munka nem pótolhatja a logopédustól kapott szaktanácsokat, de megfelelő alkalmazása elősegíti a széles körű megelőzést.
A tanulmányt útmutatónak, ötlettárnak szánom a játékos beszédfejlesztéshez, a korszerű beszédneveléshez. Remélem, hogy a gyermekek gyorsabban kialakuló, javuló szép beszéde nemcsak fáradságos munkát, de igen sok örömet is szerez gyermeknek és felnőttnek egyaránt.
A korszerű beszédnevelés egyformán érdeke az egyénnek, a családnak és a társadalomnak.
Nem közömbös, hogy a gyermek iskolaéretten kerül-e be az első osztályba, el tudja-e azt sikeresen végezni, képességeinek kibontakoztatásával tud-e tovább haladni.
A családi nevelés döntően befolyásolja a gyermek beszéd- és gondolkodásfejlődésének alakításával a későbbi személyiség kibontakozását. Ahol késik, elmarad, szegényes a beszéd, ott a gondolkodás és a viselkedés fejlődése is rendszerint lelassul. A gyermek az érzelmek talaján kialakuló családi mintákkal azonosul. A tudományos kutatások egyre több oldalról bizonyítják, hogy a csecsemő és a kisgyerek ebben a fogékony, utánzó korban igen sokat, igen mély beidegzéssel tapasztal, tanul. Átveszi a körülötte élők, a vele foglalkozó családtagok beszédmodorát, viselkedését, mozdulatait, szokásait. A csecsemő- és kisgyermekkor első tapasztalatai, benyomásai, élményei nagyobb jelentőségűek, mint azt általában gondolják. A csecsemőkorban tanulja meg a gyermek az anyától az igenlést és a tiltást, empátiával, életritmusának megfelelően. Hogy ennek a stabil személyi kapcsolatnak a hiánya mit jelent, azt a nevelőintézetben, érzelmi kötődés nélkül nevelődő gyermekek példázzák. Ők nem tudnak azonosulni.
A csecsemő- és kisgyermekkorban kialakuló beszéd, viselkedés szívósan rögzül, automatizálódik. Ha negatív tendenciájú, a későbbiekben igen nehezen nevelhető át.
Azt a komplex károsító hatást, amely csecsemő- és kisgyermekkorban különféle okok miatt érheti a gyermeket, „hátrányos", illetve súlyos esetben „veszélyeztetett környezetnek" nevezzük. Ezt egyrészt a szeretetteljes gondozás, a megfelelő beszéd- és viselkedéspélda, az alapvető anyagiak hiánya, másrészt a túlságosan vagy alig követelő, a feszült, az elhanyagoló családi légkör okozza.
Az érzelmi élet, a magatartás, a kommunikáció zavarai ide vezethetők vissza. A figyelem hiánya, a beszédfélelem, bohóckodás, agresszivitás, visszatérő vagy fixálódó kisgyermekes (infantilis) neurotikus tünetek (ujjszopás, tikkek, allergiák, babrálások vagy más különböző kényszeres mozgások, körömrágás, bevizelés, tanulási zavarok, dadogás, érdektelenség, gátlásosság stb.) is jelezhetik a korai elhibázott nevelést. Amennyiben ezekre idejében nem figyel a gyermek környezete, a későbbiekben már nehezebb lesz meggátolni az így kialakuló hátrányokat, amelyek súlyos személyiségzavarokra (devianciára, pszichoneurózisra) is vezethetnek.
Újabban azt is bebizonyították, hogy beszédbelileg és szellemileg is visszamaradhat az a kisgyermek, aki a szülők együttesének gondoskodása nélkül nevelkedik. A gyermek egészséges személyiségfejlődéséhez teljes család: apa, anya kell!
A gyermek beszédgondolkodás-, személyiségfejlődését - ép idegrendszer mellett - a megfelelő beszéd- és viselkedéspélda határozza meg.
A tanulmány elméleti és gyakorlati része a megelőzést célozza. Vissza