Játékok és nyelvjátékok

Fülszöveg

Mire jó még mindig filozófiát művelni? Időszerűek-e olyan kérdések, amelyek kétezer éve is kérdések voltak már? Van-e értelme ezekre a fogalmi elemzés szókratészi útján választ keresni? Nem kellene-e tudományosan megválaszolható kérdéseinket a tudományokra hagyni, a többitől pedig megszabadulni, belátva értelmetlenségüket?
Tőzsér János könyvében elkötelezett híve a philosophia perennis, az örök filozófia eszméjének; de az örökidejűség a legkevésbé sem változatlanságot jelent Ami örök, az a párbeszéd. A huszonegyedik század most induló filozófusának válaszai egy beszélgetésbe tartoznak, melynek részese az ötödik, a tizenhetedik vagy a huszadik század filozófusa, de nemkülönben a mai ember a tudásával és a kételyeivel együtt. A beszélgetés, a vita nem lezárható, és mindig ugyanarról szól; de nincs értelme benne kétszer ugyanazt elmondani. A régi kérdések folyton újrafogalmazódnak, s ezért a régi válaszokat is érdemes újra átgondolni. Tőzsér írásai friss és eredeti módon szólnak bele a vitába, új hangon válaszolnak a régen elhangzottakra is. Bátran és egyértelműen mondja a véleményét, alighanem sok vitát fog még provokálni vele. Erre és ezért jó ez a könyv; ugyanilyen bátran ajánlhatom az olvasó figyelmébe.

Máté András

Vajon született-e valaha a filozófiában olyan nézet, amellyel minden filozófus egyetért? Aligha. És vajon ez ok arra, hogy feladjuk azt a reményt, hogy a filozófiában van haladás? Korántsem. És ha belefogunk a filozofálásba, akkor ezt csak úgy érdemes csinálni, ahogy Tőzsér János teszi: kíméletlen világosságra és áttekinthetőségre kell törekednünk, a mellébeszélést és homályosságot végleg száműznünk kell gondolatainkból, lépésről lépésre haladva, az érvek szigorú használatával kell eljutnunk konklúziónkhoz.

Farkas Katalin Vissza