Jászszentandrás históriája és népélete

Fülszöveg

MOLNÁR ISTVÁN 1924-ben született Jásztelken, ahol apai és anyai felmenői, oldalági rokonai éltek ősidők óta. A fügedhalmi (Sziki) tanyai iskolából indult, majd Jászberényben polgárit végzett, s ugyanitt a Tanítóképzőben kapta meg színjeles tanítói diplomáját 1945-ben. Előbb Jászajpáti ^^^!f tanyavilágában, majd belterületén tanított 1952-ig.
gHp Eldcor ifjú felesége pátriájába Jászszentandrásra kérte
J áthelyezését. Mindketten itt tanítottak. Közben
^ Szegeden magyar-történelem-oíosz szakon 1950-
ben tanári diplomát szerzett. Előbb beosztott
-- tanárként dolgozott, 1957-től igazgatói tisztet is
betöltve tanított Szentandráson T 986-os nyugdíjazásáig. Egy vidéki pedagógus nemcsak tanít, hanem maga is,tanul, tovább képezi magát, frissen tartja tudását, ő egy emberi közösségben a műveltség hordozója, mindennapi tevékeny éltetője. Ez számos feladattal,,funkcióvállalással, törődéssel, olykor elismeréssel jár. Mindebben része volt Molnár Istvánnak. Kezdettől fogva figyelte, majd... Tovább

Fülszöveg

MOLNÁR ISTVÁN 1924-ben született Jásztelken, ahol apai és anyai felmenői, oldalági rokonai éltek ősidők óta. A fügedhalmi (Sziki) tanyai iskolából indult, majd Jászberényben polgárit végzett, s ugyanitt a Tanítóképzőben kapta meg színjeles tanítói diplomáját 1945-ben. Előbb Jászajpáti ^^^!f tanyavilágában, majd belterületén tanított 1952-ig.
gHp Eldcor ifjú felesége pátriájába Jászszentandrásra kérte
J áthelyezését. Mindketten itt tanítottak. Közben
^ Szegeden magyar-történelem-oíosz szakon 1950-
ben tanári diplomát szerzett. Előbb beosztott
-- tanárként dolgozott, 1957-től igazgatói tisztet is
betöltve tanított Szentandráson T 986-os nyugdíjazásáig. Egy vidéki pedagógus nemcsak tanít, hanem maga is,tanul, tovább képezi magát, frissen tartja tudását, ő egy emberi közösségben a műveltség hordozója, mindennapi tevékeny éltetője. Ez számos feladattal,,funkcióvállalással, törődéssel, olykor elismeréssel jár. Mindebben része volt Molnár Istvánnak. Kezdettől fogva figyelte, majd egyre tudatosabban gyTÍjtötte szülő- és lakóhelyének néphagyományait, kutatta népe múltját, s ezeket felhasználta a tanításban, nevelő- és népművelő munkájában, benyújtott pályamunkáiban, Ids írásaiban, megjelent köteteiben. Maga is benne élt e közösségben, nemcsak figyelte, de tevékenyen alaldtotta is kultúráját. Számos Idtüntetéssel ismerték el honismereti munkáját: Csete Balázs Emlékplakett (1991), Sebestyén Gyula Emlékérem (1994), Jászságért Díj (1998). Most e szerteágazó gyűjtő és kutató munka néphagyományainak anyagát tartja kézében az olvasó lényegében három jászsági településről, illetve annak egymással csalcnem összeérő tanyavilágából. Ám a központ mégis a történetével is hangsúlyosabban szereplő Jászszentandrás. S ezt eleven agyagként adja tovább, rajta hagyva saját kezének melegét is: Ezért beszélhetünk né'péletről és nem elvont néphagyományról. A Jászszentandrás históriája és népélete címet viseli a kötet. A cím részben kompromisszum, részben arról tudósítja az olvasót, hogy írója a ma posztmodernnek mondott történetírás elvei szerint járt el. Ez azt vallja, hogy a múltat a maga tényszerű voltában nem ragadhatjuk meg, az egykor volt dolgokat a történetíró támasztja fel, s rekonstruálja a maga tudása, felkészültsége, módszere, felfogása szerint. Ezért nem történelem, hanem história szerepel a címben. E modern vagy posztmodern felfogásról csak annyit, hogy úgy négy évszázaddal ezelőtt Szenczi Molnár Albert a história szó jelentéséről azt írta, hogy az a megesött dolgoknak emlékezeti. Olvassuk hát így! Vissza