Előszó
Köszöntjük a hatvanesztendős Bánkiné Molnár Erzsébetet!
Csaknem három évtizeddel ezelőtt találkoztam először Bánki Horváth Mihályné, dr. Molnár Erzsébettel, amikor kutatásokat végeztem a Kiskunfélegyházi Állami Levéltárban az alföldi tanyarendszer korai történetéről készülő tanulmányomhoz. Nagy segítségemre volt egy törékeny fiatal asszony, Aranka, hiszen mindenki így ismeri, aki nemcsak segítőkészségével tűnt ki, de fiatal korát meghazudtoló szakértelmével is. Sem nekem, sem kollégámnak Rácz Istvánnak nem lehetett olyan kérésünk a kutatás során, amit ne teljesített volna, ne igazított volna el egy vidéki levéltár nem minden részletében rendezett fondjai között.
Később, az 1990-es években, amikor e „vidéki" levéltáros tudományos írásaival is megismerkedtem, tanulmányait, könyveit lektoráltam, majd kedves invitálására részt vettem azokon a tudományos konferenciákon, amelyeket már nem a levéltár vezetőjeként, hanem a Kiskun Múzeum igazgatójaként szervezett, rájöttem, hogy Aranka sokkal több, mint szorgalmas népművelő, levéltári, vagy múzeumi hivatalnok, egy csendes vidéki városban sokféle hivatali és közéleti feladata ellátása mellett, nagyon tehetséges tudós, aki többek között azt is bizonyította, hogy feleségként, anyaként hivatali teendők maradéktalan végrehajtóként, egy vidéki kisvárosban is lehet a tudományt a legmagasabb színvonalon művelni.
Ennek a töretlen tudományos előrehaladásnak megalapozását a diplomák jelentették. Ünnepeltünk nem elégedett meg a Debreceni Tanítóképzőben szerzett népművelő-könyvtáros szakképesítéssel, ehhez a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen művelődési előadói, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen Budapesten levéltárosi diplomát szerzett. Úgy gondolta, hogy munkájához, beosztásához szüksége van az adott munkaterületen elérhető legmagasabb végzettség megszerzéséhez. így amikor az 1960-as 70-es évek fordulóján a kiskunfélegyházi Művelődési Központban művészeti előadó, majd a megyei Népművelési Tanácsadó szakfelügyelője lett, egyetemi diplomát szerzett közművelődésből, amikor 1974-ben a helyi levéltár vezetője lett, levéltárosi diplomát is szerzett.
De nem elégedett meg a három diplomával. Elindult a tudósok rögös útján is. A levéltár számára nem holt akták gyűjtőhelye, hanem a hajdani valóság dokumentumainak gyűjteménye, amelyekből a tudós szorgalmas gyűjtőmunkája és fantáziája meg tudja eleveníteni az elmúlt korokat. Arankának volt kitartó szorgalma és kellő tudományos fantáziája, a múltat megelevenítő képessége. Először közművelődési munkája történeti előzményeit vizsgálva megírta Kiskunfélegyháza közművelődésének történetét a dualizmus korában 1867 és 1918 között, amit a debreceni egyetem Felnőttnevelési és Közművelődési Tanszékén elfogadtak doktori értekezésként, s 1989-ben egyetemi doktorrá avatták.
Vissza