Jászladány története I. (dedikált példány)

Előszó

Mikor elhatároztam, hogy szülőföldem, szülőhelyem, Jászladány történetét megírom, tudtam, hogy nagy feladatra vállalkozom. Tudtam azt is, hogy ilyen nagy feladatra csak a Gondviselés segítségével lehet elindulni. Azt, hogy 70 évesen is mertem ilyen nagy feladatot vállalni, ennek oka szűkebb családi köröm támogatása és a szülőföldem végtelen szeretete. A történetírás - a levéltári kutatómunka során - csodálatos valóságával tárult elém Jász-Ladány fél ezer éves múltja - a hódoltságtól napjainkig. Igen nehéz volt a kutatás a kezdeti időszakban.
II. József haláláig, 1790-ig terjedő időig latinul írták a jegyzőkönyveket, összeírásokat, kérelmeket. Így bizony hosszú ideig segítőtársam volt a latin szótár és a latin nyelvtan. De gond volt előbb egyes betűk írásával és egyes rövidítések megismerésével is.
Jászladány levéltári anyaga igen hiányos. A régi iratok a régi községháza rozoga részében tárolás közben semmisült meg, sok része pedig az 1945-46-os háború során, a három hónapig tartó kilakoltatás során tűntek el. Ez a tény kutatásomat igen megnehezítette.
Ilyen esetekben segítségül szolgált a Jászkun kerület Közgyűlésének, a Generális congregationnak jegyzőkönyvei, a jász-kerületi alkapitány iratai és a kerületi útmutatókönyvekben iktatott Ladánnyal kapcsolatos iratok, valamint az Egri Érseki Levéltárban elhelyezett, Jászladány Rk. Plébániája ősi iratai. Vissza