Jászi Oszkár válogatott levelei

Fülszöveg

Jászi hosszú életében a levelezésnek különleges szerep jutott. Előbb a századfordulón tábort, mozgalmat, majd pártot szervező nemzedék-vezér, később a parazsat őrző s a világban szétszórt tábort, majd annak maradványait összetartani igyekvő emigráns szenvedélyes odaadással és kötelességtudattal végzett állandó tevékenysége, minden jel szerint kedvenc műfaja volt. Leveleit - új Kazinczyként - igazi műgonddal írta az őt leginkább foglalkoztató kérdésekről, cikkeinél többnyire nyíltabban, színesebben és szenvedélyesebben, s főleg fesztelenebbül mondta ki bennük véleményét, és, mint ez számos utalásából kiderül, az utókornak is szánta őket.
Az itt közölt első levelet 1893-ban egy 18 éves fiatalember, a vizsgáira készülő elsőéves joghallgató írja a nagykárolyi szülői házból. Az utolsót 1956-ban egy 80. évén túl járó, súlyosan beteg és elmeszesedett aggastyán az amerikai Oberlinből. A két évszám önmagáért beszél: a közben eltelt bő hat évtizedben a világ és benne Magyarország a legélesebb és legdrámaibb változásokon ment át. Jászi mindezt nyitott szemmel, nem lankadó, szenvedélyes érdeklődéssel és csaknem mindig cselekvően élte át, soha nem térve ki az állásfoglalás elől. Elsősorban ezért különleges a levelezése. De rendkívülinek mondható méreteiben is, és szerencsés módon jelentős részében fennmaradt.
Egy nagy élet és egy nagy lélek külső-belső küzdelmeinek, útkereséseinek, barátaival és ellenfeleivel folytatott vitáinak ma is izgalmas és aktuális termékei az általa írt levelek. Vissza