Jászberény

Előszó

Kedves Olvasó!
Baráth Károly fotóművész kétszeresen is hiányt pótló munkáját tartja most a kezében. Hiányt pótol, mert bár sokszor és sokan fotózták városunkat, mégsem kapható a boltokban olyan képeskönyv, amely a harmadik évezred eleji „berényi arculatot" tárná elénk. Hiányt pótol azért is, mert kevés az olyan album, amely vitathatatlanná teszi jászberényieknek és nem jászberényieknek: a legcsodálatosabb hely a világon, szülőhelyünk, Jászberény.
Ahogyan haladunk az emberélet útján, úgy élünk egyre kevésbé a jelenben boldogan. A feladatokat egyre csak kapjuk és vállaljuk, hogy „több" legyen: költeni, venni. Mintha a „többtől" a boldogság is több lenne. Hajszoljuk a holnapot, a jövőt, s közben kicsúszik szorító markunkból a jelen öröme.
Ám Baráth Károly most örömöt varázsol nekünk. Kattint a gépével, és lám, csapdába ejti a jelent. Masinájával elfogja a mulandót, hogy az olvasó ámulva bámulja az időkeréken kifogó fortélyt: az örökké változatlan jelent a képeken. Mi pedig jászberényiek ott vagyunk benne, térben és időben, az elfogott pillanatokban. Érezhetjük az illatokat, hallhatjuk a hangokat, láthatjuk a színeket, miközben gyorsabban vesszük a levegőt, a szívünk erősen kalapál.
Igen. Nekünk, jászberényieknek ezek a képek mást is jelentenek - az életünket. Hiszen ezeken az utcákon rohantunk harsány gyermekként, ezeken a padokon kaptuk az első csókot szép szerelmünktől, hogy aztán templomainkban mondjuk ki az örökkön-örökkét, majd a fájdalmas búcsút szívünk egy darabjának.
Baráth Károly fotóművész képeskönyve nem egyszerűen csak a harmadik évezred eleji „berényi arculatot" és nem is csak a halandó berényi természetet fotózza halhatatlanná, ennél jóval többet tesz: bemutatja Önnek a legszebb várost, ahol születünk, szeretünk, élünk és halunk: mi jászberényiek! Kedves Olvasó! Forgassa szeretettel a mi „baráthos", képes élettörténetünket! Vissza