Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene

Előszó

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye monográfiájának a kérdése nem újkeletű, vele a vármegye hivatalos képviselete, a törvényhatósági bizottság is több alkalommal foglalkozott.
Első ízben Gyömörey Félix törvényhatósági bizottsági tag indítványára 1893-ban tűzték napirendre e kérdést, amikor a magyar állam ezeréves fennállásának emlékére elhatározta a megyegyűlés a vármegye általános leírásának az elkészítését, és annak kidolgozását meghirdetett pályázat után Hild Viktorra és Herendi József levéltárosra bízta. A két kutató feladatát nem tudta befejezni, így 1899-ben a törvényhatóság a mű megírásának eszméjét elejtette; a kéziratok az idők folyamán szétszóródtak, elkallódtak.
Másodízben a vármegye fennállásának félszázados évfordulója emlékére, vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzójának magas jelenlétében, 1926 szeptember 4-én tartott díszközgyűlésén határozta el a törvényhatóság a vármegye történetének, illetve monográfiájának a megiratását. A mű tervezetének előkészítésére és költségvetési javaslattételre kiküldött bizottság feladatának eleget is tett, azonban az időközben bekövetkezett súlyos gazdasági helyzet s a bevezetett takarékossági szempontok ezt a nemes elhatározást is meghiúsították.
A magán-kutatások közül figyelmet dr. Illéssy János országos hírű történész munkássága érdemel, aki nagy buzgalommal gyűjtötte össze a vármegye történetére vonatkozó adatokat, de bekövetkezett halála miatt ezeket feldolgozni nem tudta. Az általa összegyűjtött adatok irodalmi hagyatékával együtt hosszú időn keresztül nem voltak fellelhetők.
Hogy Jász-Nagykun-Szolnok vármegye monográfiája a rengeteg akadály és nehézség ellenére is elkészült és ha szerény köntösben és szűk keretek között is, de napvilágot lát, ez annak a nemes áldozatkészségnek köszönhető, mellyel ennek a legmagyarabb vármegyének a közönsége az ad hoc alakult szerkesztőbizottság jószándékú törekvését felkarolta. Vissza