Fékezés

Fülszöveg

Fékezés? Gyorsítás? Mintha egyetlen, vég nélküli (sietős) mondat volna Jász Attila új könyve. A beszélő (a költő, a lírai hős) megáll egy-egy kényszerű (képzeletbeli) vesszőnél, pontnál (sorvégnél?, versvégnél?, hangsúlynál?, levegővételnél?), de mint aki késésben van, rögtön megy is (mondja) tovább. Hová siet? „Veszett macskák martak bele5 álmában? Miért fékez? „Lehet hogy éjszaka van még"? Néha, mintha menetoszlopból ugrana ki, kettészakad egy címbéli szó.
Akárhogy van, messziről jön, és messzire igyekszik. Fakadhat a vers a pillanatból, a tapasztalatból vagy valamely kulturális élményből (akárcsak korábbi köteteiben), Jász Attilát mindig a gondolati költészet alapproblémái izgatják. Például az, hogy „milyen titok ma/rad a vers/írás első pillanata mögött/mit tud a nyelv/a nyelv előttiről"? Vagy: „Semmiből valamit"? Az ilyen („megoldhatatlan") kérdésekre (emberhez méltóan) csak újabb kérdéssel, halálig tartó kérdezéssel lehet válaszolni. Magától értetődik tehát, hogy a szövegben... Tovább

Fülszöveg

Fékezés? Gyorsítás? Mintha egyetlen, vég nélküli (sietős) mondat volna Jász Attila új könyve. A beszélő (a költő, a lírai hős) megáll egy-egy kényszerű (képzeletbeli) vesszőnél, pontnál (sorvégnél?, versvégnél?, hangsúlynál?, levegővételnél?), de mint aki késésben van, rögtön megy is (mondja) tovább. Hová siet? „Veszett macskák martak bele5 álmában? Miért fékez? „Lehet hogy éjszaka van még"? Néha, mintha menetoszlopból ugrana ki, kettészakad egy címbéli szó.
Akárhogy van, messziről jön, és messzire igyekszik. Fakadhat a vers a pillanatból, a tapasztalatból vagy valamely kulturális élményből (akárcsak korábbi köteteiben), Jász Attilát mindig a gondolati költészet alapproblémái izgatják. Például az, hogy „milyen titok ma/rad a vers/írás első pillanata mögött/mit tud a nyelv/a nyelv előttiről"? Vagy: „Semmiből valamit"? Az ilyen („megoldhatatlan") kérdésekre (emberhez méltóan) csak újabb kérdéssel, halálig tartó kérdezéssel lehet válaszolni. Magától értetődik tehát, hogy a szövegben (a távolban?, a közelben?) újra meg újra eligazító-vezérlő nevek (világítótornyok) villannak fel, segítik a tájékozódást (a viszonyítást) írónak is, olvasónak is: El Greco, Brueghel, Tóth Menyhért, Mozart, Bartók, Fernando Pessoa, József Attila, Kosztolányi, Weöres Sándor és mások.
Jász Attila, „egy magányos sétáló/aki éppúgy lehetne ő vagy én", „hosszú menetelésre" hív bennünket. Ha elfogadjuk a meghívást (ha elolvassuk a könyvét) vele együtt tűnődhetünk, kételkedhetünk, reménykedhetünk, s önismeretünkben akkor is előbbre jutunk, ha a költészet (a filozófia) nagy kérdéseire sohase találjuk meg, csak keressük a válaszokat.
Bertók László Vissza