Járványtan

Előszó

Az emberi betegségek hosszú sorában vannak olyanok, melyeknek létrejötte élő kórokozókra vezethető vissza. E kórokozók, kicsinységük miatt, a szabad szemmel nem látható lények világába tartoznak. A tudományos kutatás kiderítette róluk, hogy részben a növényvilág, részben az állatvilág tagjai, mások átmeneti alakok a növények és állatok között, megint mások az élő állapot határán lévő fehérjeszerű képződmények. Ezek a betegségokozó tényezők a kórokozó mikroorganizmusok. Az általuk előidézett betegségek a fertőző betegségek. E betegségekkel régóta foglalkoznak az orvostudomány különböző ágazatai: májukkal a kórokozókkal és tulajdonságaikkal a bakteriológia, a parazitológia és a vírustan; az általuk előidézett kórfolyamatokkal a kórtan és az immunitástan; gyógykezelésükkel a belorvostan és a gyermekorvostan s ezek keretén belül legújabban a kemotherápia.
Van e betegségeknek egy, minden más betegségtől elütő tulajdonságuk, ami miatt egészen különálló csoportba sorolhattok. Ez a tulajdonság: fertőző és ragályos mivoltuk. Ezek a betegségek ritkán jelennek meg egyedül, az emberek kisebb-nagyobb csoportjait támadják meg egyszerre, sőt közülük egynéhány tömegek, nagyobb népcsoportok és népek betegségévé válik.
A betegségek kórfolyamatainak, tünettanának ismerete a tapasztalat szerint nem elegendő ahhoz, hogy járványos mivoltuk törvényszerűségeibe betekintsünk, mert maga a járvány, a betegségek biológiai folyamataival szorosan összefüggő, de attól mégis különálló jelenség. Különösen szembetűnő ez, ha rámutatunk arra, hogy a betegség, mint kórtani folyamat magában az emberben játszódik le, az ember gyógyulásával vagy elhalálozásával megszűnik, a járvány azonban továbbra is fennáll, a társadalomban folytatódik, összességében tehát a társadalom jelensége, amely annak szociális és fizikai környezetében uralkodó törvényszerűségek hatása alatt mutatkozik. Vissza