Járom a pesti utcát

Fülszöveg

Zolnay Vilmost a várostörténet iránt érdeklődők leginkább Gedényi Mihály szerzőtársaként, a budapesti „fattyúnyelv" gyűjtőjeként ismerik (bár hatalmas művük csak nagy könyvtárakban vehető kézbe, nyomtatásban csupán egy karcsú kötetnyi válogatás jelent meg belőle). Anekdotagyűjteménye, illetve a kártya történetéről, kártyajátékok szabályairól szóló munkái is csak árveréseken bukkannak elő. Az pedig végképp nem köztudott, hogy egész életében mániákus naplóíró volt, sőt az 1950-es évek végétől csodálatosan adatgazdag emlékiratokat is írt, s ezeket - soványka nyugdíját kiegészítendő - eladogatta a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak és az Országos Széchényi Könyvtárnak. Dohánygyári igazgató fiaként hosszú éveket töltött az „örökölt" szakmában, de élete 94 esztendeje alatt volt ő sok minden más is. Polgárgyerek, nőcsábász aranyifjú, lóverseny-fogadóirodai tisztviselő, kártyaklub-igazgató, antikvárius, amatőr nyelvész... Ebbe a kötetbe gyerekkora Budapestjének emlékei mellé a régi ferencvárosi dohánygyár hétköznapjairól, illetve egy akkor születő budai városrészről, a Lágymányosról szóló írásaiból válogattunk, kiegészítve mindezt a szerző életrajzával. A Nagy Budapest Törzsasztal, amely a negyedik új évfolyamánál járó BUDAPEST folyóirat szerkesztőségi műhelye is, tavaly indította útjára a BUDAPEST könyvek sorozatát Tarján Vilmos kötetével, A bedeszkázott riporterrel. ígértük a folytatást - íme. Zolnay Vilmos emlékiratainak Járom a pesti utcát címen most közzétett részleteit is örömmel és haszonnal fogják forgatni a város szerelmesei. A jövő évi folytatást pedig megint megígérjük. Vissza