Járólábacskás csillósok

Előszó

A Hypotrichidák rendszerint hát-hasi irányban lapított, többnyire hosszúra nyúlt, orsó vagy ellipszis, ritkán henger, tojás, zsemlye vagy teknősbéka alakii szervezetek. Alsó végük kihegyesedő, lekerekített, farokban kihúzott vagy lemetszett, kivételes esetekben karéjos bevágással kettéosztott (furca), vagy az Ancystropodium-nem esetében kinyújtható, majd ismét behúzható, kapaszkodásra szolgáló cirrusokat viselő nyúlványt fejleszt. Testük eleje rendszerint elkeskenyedve lekerekített vagy kihegyesedő, ritkábban kiszélesedő, ferdén lemetszett, néha balra csavarodó ormányszerű nyúlványba kihúzott. Ormányuk a Chaetospira-nem esetében hosszúra kinyújtható, lapított, csavarmenetes lefutású membranellahordozó szervecskévé alakult. Testük felső felének bal oldalán van az adoralis membranellakoszorúval (1. ábra: a) szegélyezett szájmező (1. ábra: n), tőle balra helyezkedik el a homlokmező (1. ábra: b). Legjellemzőbb tulajdonságuk, hogy hasoldaluk csillózata járóvagy evezőlábakul szolgáló cirrusokká tapadt össze. Cirrusok a hátoldalon csak a Strongylidae családban, egyébként csak kivételesen fordulnak elő. Szabad csillók a Hypotrichidák testén nem találhatók. Kivétel az úgynevezett parorális csillósor (1. ábra: m), amely a membranellaöv száj előtti vagy praeoralis membranelláinak belső szegélyéhez simulva a szájnyíláshoz vezet. A cirrusok száma és elrendezése a Hypotrichidák legfontosabb meghatározó bélyege.
Elhelyezésük szerint a cirrusok 5 csoportba sorolhatók (1. ábra):
1. A frontális vagy homlokcirrusok (1. ábra: c). A szájmező és a test jobb oldali szegélye között fekszenek. Ezek vagy nem különülnek el a többi cirrusféleségektől, és soraik megszakítás nélkül folytatódnak a 2. cirruscsoportot alkotó, azonos hosszúságú és vastagságú elemekből álló ventrális vagy hasi cirrusok soraiba, vagy megvastagodottak ugyan, de egységes sorokba rendeződnek a finomabb elemekből álló hasi cirrusokkal. Számuk gyakran kevesebb, és különálló sorokat vagy csoportokat alkotnak. Ezek a homlokcirrusok a hasi cirrusoknál jóval vastagabbak és hosszabbak, gyakran rugalmas palavessző alakú képződmények.
2. A ventrális vagy hasi cirrusok (1. ábra: g-h) rendszerint a száj alatti területen rendeződnek zárt sorokba, gyakran azonban már a homlokmezőről indulnak ki. Előfordul, hogy a zárt sorok mellett különálló, erőteljesebb hasi cirrusok is fellépnek. Ritkább esetekben egyáltalán nem alkotnak zárt sorokat, hanem valamennyi hasi cirrus megvastagodott, és ilyenkor rendszerint szétszórtan helyezkednek el a hasfelületen, vagy kivételes esetekben teljesen hiányozhatnak.
3. A marginalis vagy szegélycirrusok (1. ábra: d-e) a test két oldalszegélyén vagy azok közelében futnak végig. Rendszerint azonos vastagságúak a zárt sorokban álló hasi cirrusokkal, néha azonban erősebbek, és ilyenkor a két cirrusféleséget rendszerint nagyobb hézag választja el egymástól. A bal oldali szegélycirrus-sor ritka esetekben a hátoldalra tolódhat át. A Strongylidae család esetében a hasi és a szegélycirrus-sorok csavarmenetesen ölelik körül az állat testét, s így mindig legalább két cirrus-sor szeli át a hátoldalt. Vissza