Daloskönyv

Előszó

A kézben tartott Daloskönyv (következő lapján) idézett mondás büszkeséggel töltheti el a bányász-kohász-erdész hagyományok ápolását mindig fontosnak tartó balekokat, firmákat, veteránokat.
Ha arra gondolunk, hogy az Akadémia korábbi hallgatói, a Selmecbányán, Sopronban és Miskolcon valetált erdészek, bányászok és kohászok döntően ugyanezen dalok mellett múlatták az időt, ezen nótákkal mulattak, méltán lehetünk büszkék, hiszen élőnek őriztük meg ezeket az akadémisták generációi által énekelt, esetenként évszázados dalokat.
Az Akadémia megalakulása óta számos kiadásban jelentek meg a bányász-erdész-kohász társadalom ünnepeinek - szakestélyeinek, vagy csak egyszerű összejöveteleinek - állandó kellékeit jelentő dalokat tartalmazó nótáskönyvek.
Hosszú idő telt el azóta, hogy az Akadémia egykori hallgatója Carl Stegmayer 1826-ban publikálta a selmeci nóták első gyűjteményét, amelyben a 24 dalból 22 volt bányásztárgyú.
A most kézben tartott az első olyan nótáskönyv, amelyet az OMBKE Kőolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztályának tagjai szerkesztettek, s mely a legismertebb bányász, kohász és erdész dalok, valamint keletkezésük rövid történetének ismertetése mellett a több mint 60 esztendős hazai olajbányászatban született, olajosok között közismert dalokat is tartalmazza.
Megtisztelő és örömünkre szolgál, hogy a három szakma közös ünneplésre összegyűlt művelőinek, a hagyományaink megőrzésében, ápolásában tevékenyen részt vállaló firmatársainknak figyelmébe ajánlhatjuk a második kiadását megért Daloskönyvet.
A nóták sorrendje általában összhangban van az ipari szakestélyek forgatókönyveivel, azonban az ilyen kérdésekben, mint a szakestélyek esetében mindenben és mindenkor - természetesen a Praeses szava a döntő.
"A könyveknek is megvan a maguk sorsa" - tartja a mondás. Bízunk benne, hogy ez a nótáskönyv jó sorsra érdemesül, és sok kellemes percet szerez a hagyományok ápolását szívügyüknek tekintő firmáknak, veteránoknak és a fiatalabb korosztálynak egyaránt. Vissza