Az úton tovább kell menni

Előszó

A cigányok és a cigánygyerekek iskolai oktatásának, nevelésének eredményesebbé tételét célzó törekvésekkel - különösen a közelmúltban - nagyon gyakran találkoztunk. A cigányság társadalmi beilleszkedésének segítésében mindig kitüntető szerep jutott az iskolának.
Zala megyében 1883-ban - az első cigányösszeíráskor - a lakosság 0,47%-a volt cigány. Zalaegerszegen ez az arány 0,45%, Nagykanizsán pedig 0,59 % volt.
Iskolába járó cigánytanulóról csak az 1907/8-as tanévből van megyei adatunk. Eszerint akkor 18 cigánygyerek járt a megyében iskolába. A mai megye területe jócskán változott azóta, hiszen az első világháború után a csáktornyai és perlaki járás teljes egészében, az alsólendvai pedig részben Jugoszláviához került. 1950-ben a balatonfüredi, tapolcai, sümegi és keszthelyi járást Veszprém megyéhez csatolták, majd 1979-hen a keszthelyi járás ismét visszakerült Zala megyéhez.
A megye cigánylakossága 1960-ban még csak 2000 fő volt, a lakosság 0,9 %-a. Az 1980-as évekre számuk jóval 6000 fölé emelkedett, arányuk pedig meghaladja a 2,5%-ot. A cigánytanulókról a felszabadulás után első izben az 1962/63-as tanévben készült részletes statisztika. Ekkor megyénk iskoláiban 1056 cigánygyereket tanítottak, ez a tanulólétszámnak mindössze 2,65 %-a volt. 1970/71-re a beiskolázott cigánytanulók száma 1439-re, arányuk pedig 4,63 %-ra emelkedett. Jelenleg számuk 2189, arányuk 6,07 %.
Jelentősebb szervezett tevékenység a cigánygyerekek oktatását illetően az ötvenes évek végén kezdődött. A legfőbb cél ekkor a megyében a cigány tankötelesek felderítése, majd beiskolázása volt. Ez egyáltalán nem jelentett könnyen megoldható feladatot. Vissza