Füzéri erdők

Előszó

Hazánk legészakibb részén, az erdővel borított Nagy-Milic tövében fekszik a váráról híres Füzér és a porcelángyáráról ismert Hollóháza. A hegyvidék klímája kedvez a kirándulóknak, a pihenni vágyóknak, de kevésbé felel meg a mindennapi életnek, ezért az erdő és termékeinek hasznosítása fontos gazdasági tényező volt minden időszakban. A füzéri Nyáras-hegy aljában feltárt kőkori ősember-telep leleteiből tudjuk, hogy a vadászat és gyűjtögetés mellett már művelte az erdei tisztásokat, és malomkövet használt a termés feldolgozásához. A Füzéri Várhegy és a közelében fekvő Liget-puszták, valamint Járó-dűlők az itt talált leletek alapján a Bronz-korban lakott területek voltak.
Az Árpád-korban épített füzéri várnak kevés birtokosa volt, a történelemben is alig szerepel, de azt tudjuk, hogy 1526 novemberében, Szapolyai János koronázása után Perényi Péter koronaőr „Budáról nyomban Füzér várra futott, s ott helyezte el a koronát biztos helyen".
A várat 1676-ban lerombolták, de festői fekvése révén ma is legszebb műemlékeink közé tartozik. Több mint negyed százada kezdődött a romok feltárása, megmentése, és ennek révén egyre többen keresik fel és csodálják meg látnivalóit.
Hollóházán már 1742-ben működött üveghuta, amit 1830-ban porcelán manufaktúrává építettek át. Sokszor bővítették, fejlesztették, és termékei ma világszerte ismertek. Múzeumában megismerhetjük a gyár történetét, és közben kevesen gondolunk arra, hogy sem üveg, sem porcelán nem készülhetett volna az erdő, a fa hasznosítása nélkül. Az üvegkészítés egyik fontos alapanyaga a hamuzsír (kálium-karbonát), amit az elégetett fa hamujából lúgoztak ki. Fával fűtötték az üvegolvasztó és porcelánégető kemencéket, sőt a korongokat működtető gőzgépet is.
Az erdőt és annak fáját nem csak az ipari üzemek hasznosították, mert földesúr és jobbágy már a középkorban is erdőt irtott szántóföldnek, rétnek, az erdőben legeltette, makkoltatta állatait, az erdő nyújtott menedéket az üldözötteknek. Fából épültek az udvarházak és a jobbágyok viskói, fából készültek a bútorok, szerszámok, háztartási eszközök. A fa végig kísérte az embert a bölcsőtől a koporsóig.
Országjáró útjain Jókai is lerajzolta jegyzetfüzetébe a megragadó szépségű füzéri sziklát a romokkal, megcsodálta Hollóházát, és ma is sokan keresik fel e látnivalókat.
Az Országos Kéktúra útvonala komor méltóságú bükkösökben vezet a „Mylyckw"-re és a Hermanház-tető az egykori hamuzsírhuta bérlőjét idézi. Gyönyörködjünk a 70 %-ban erdő borította csodálatos tájképben, és emlékezzünk, hogy a 13-14. század fordulóján a füzéri királyi várhoz tartozott Telkibánya, a Kánya-hegyi arany- és ezüst ércbányák és a határjelként szolgáló Radácsi-kő azóta őrzi a bányász jelvényt.
A vár kapubástyáján ne csak Perényire emlékezzünk, hanem azokra az elődeinkre is, akik kényszerűségből beavatkoztak a természet működésébe, és az enyhébb lejtésű területek őserdejének kiirtásával szántóföldet létesítettek és műveltek keserves munkával. Vissza