Kultúrnövények 2.

Fülszöveg

Földünkön 240000 virágos növényfaj él, s ebből kb. 1800 a termesztett. Régészeti leletek tanúsítják, hogy kultúrnövényeink eredete az emberiség sok évezredes történetének hajnaláig nyúlik vissza.
Kisázsiai ásatásokból a növénytermesztés több mint 9000 éves emlékeit (magvakat, őrlőköveket, mozsarat) tárták fel, bizonyítván, hogy Mezopotámia a gabonakultúra bölcsője volt. A Tigris és az Eufrátesz folyók termékeny síkságán búza-, árpamezők, borsóföldek és pisztácialigetek zöldelltek. Ősi sumér agyagtáblák írásai tanúsítják, hogy Babilónia népe már 7000 évvel ezelőtt malátakenyeret evett, és árpasört ivott. 5000 éves egyiptomi királysírokból gabona-, zöldség- és salátanövények magvai, gyümölcsök és fűszerek maradványai, kender és len rostjai, olajos magvai kerültek elő. A múmiákat burkoló lenvásznak finomsága fejlett rostkészítés- és szövéstechnikáról, a sírkamrák falán megörökített jelenetek a virágzó gabonatermesztésről tanúskodnak. A legősibb egyiptomi képírásjel a három gabonaszem.
Több ezer éves lepénydarab bizonyítja nálunk is, hogy már az Aggteleki-barlangban élt kőkorszaki ember finom csemegéje a gomborka olajos magvaival megszórt lepény volt.
Az ember először gyűjtögette táplálékát. A mérsékelt övön a téli élelemről is gondoskodnia kellett, s kezdetben az állatok meglesett raktárait fosztotta ki. Később maga is raktározott, de a nehezen gyűjthető élelmet még sokáig az állatoktól szerezte. Az észak-amerikai dakota indiánok például rendszeresen kukoricára cserélték az egerek földimogyoró-raktárait. Így könnyen ínyencfalatokhoz jutottak, s az állatok sem pusztultak el.
A gyűjtött magok a tanyahelyen elszóródtak, kikeltek, teremtek. Talán e véletlen siker késztette az embert arra, hogy a fáradságos, bizonytalan gyűjtögetés helyett a földbe vájja kőszerszámait, s most már tudatosan vesse el, válogassa ki s nemesítse a növények magvait. Vissza