Rákóczi ifjúsága (dedikált példány)

Fülszöveg

Jánosy István nem mindennapi költői tehetségére először első kötete, a Prometheus figyelmeztette a versszerető közönséget. Új kötetét, melyben nagy nemzeti, hősi hagyományainkat Rákóczi életével kovácsolta egybe, hét esztendei elmélyült munkával írta, s a történelmünket Zrínyi halálától Rákóczi szabadságharcáig egybefogó hatalmas kompozícióhoz tulajdonképpen új műfajt is teremtett; a legnemesebb Arany János-i eposz-hagyományt egyesítette a balladával.
De újszerűt teremtett a költemény nyelvében is. Alaphangja a zsúfoltan gazdag barokk-nyelv, s ezt a barokk-nyelvet Zrínyi, Pázmány, az erdélyi emlékirat-írók, Arany János nyelvének zamatával és a merész hasonlatok, vakmerő képzettársítások, impresszionista színfolthatások modern költői eszközeivel vegyíti.
A költemény nagy érdeme a történelmi hitel: Jánosy annyira törekedett az epikai hitelre, hogy a történelmi valósághoz, különösen Rákóczi Vallomásai-hoz a legszigorúbban ragaszkodott, ezért a cselekményt nem is bővítette képzelt elemekkel, költői képzelőerejét csupán a történet költőibbé tételére használta fel rendkívüli beleérző képességgel, szenvedéllyel és nyelvi erővel. Ez a történelemfelfogás tette számára lehetővé, hogy az alapvető történelmi problémákat pontosan, világosan és sokoldalúan ábrázolhassa, s hamis idealizálás nélkül mutassa meg Rákóczi emberi és történelmi nagyságát. Vissza