János minorita Nagy Lajosról szóló krónikatöredéke

Előszó

Mátyás királyról azt jegyezte föl egy spanyol író, hogy ő egy ízben azt mondotta volna : »Nagy királynak kettőre van szüksége : fényes tettekre és történetíróra, a ki e fényes tetteket munkájában megörökítse.« Sajnos, jelmondatának csak első részét érhette meg, fényes és dicső tettekkel emelte nagygyá uralkodását, de az író, a ki azt megírja, hiányzott mellőle. Pedig a mit ő nem tudott elérni, azt elérte egy századdal előbb uralkodott egyik elődje. S vájjon nem-e éppen erre gondolt Mátyás király, midőn híres mondását világnak röpítette? Vájjon nem Nagy Lajos állott-e lelki szemei előtt, mint az a nagy király, a ki nagyságának mindkét czélját elérte, végrehajtotta a híres,, nagy tetteket és akadt író is, a ki azokat megírja és megörökítse.
Nagy Lajos királyunk szerencsés volt e tekintetben. Neki nem is egy, hanem két történetíró jutott, hogy fenntartsák emlékét. Küküllei János az egyik, aki krónikájában nagy szeretettel, nagy igazságérzettel foglalta írásba mindazt, mit királya uralkodása alatt végig élt és szorgos gondossággal felkutatott. És csakugyan, ama kijelentése alkalmával, mintha előre látott volna a királyi lángész a jövőbe. Bármennyi oklevél és adat maradt is fenn korunkra az Anjouk idejéből, a legnagyobb magyar Anjou-király történetére mindaz nem vet annyi fényt, hogy az igénytelen papkrónikás műve azt meg ne sokszorozza, élesebbé ne tegye. Nagy tettek szépen ragyognak az oklevelek világításában is, de fényük csak a történetíró munkájából látható igazi mivoltában. Vissza