Téli szivárvány

Előszó

Részlet a műből:

"A Széna-téren egyformák voltak a házak. Homlokkal néztek a térre, befelé farolva a lompos udvarokba, mint egymás mellé fektetett kis koporsók. Falaikat vályogból tömték valaha; gubancos tetőik csak akkor látták a nádazókat, ha már keresztűlcsorgott rajtuk az esőlé. Iparos embrek tanyáztak itt, leginkább kőművesek, ácsok, de akadt köztük néhány fiakkeros is. Amolyan fölfelé törekvő segédmunkások, kezdő félék, akik Pestre jártak föl dolgozni és csak a hét végére tértek haza a családjukba. Ilyenkor nagy volt az öröm, kipirult az asszonyok arca. Antal Antal, a sarki kocsmáros alig győzte kiszolgálni a sört meg a bort. Evett-ivott az egész sor, volt hegyen-völgyön lakodalom, minden második házban harmónika szólt. Azután újra csönd lett egy hétig; a kis koporsó-házak lakói várták az újabb szombati napot, türelmesen aláereszkedve az emberi társadalom legmélyére. A meghitt szegénység élte itt füstös és párolgó életét.
Régi idők óta vásári hely volt a Széna-tér. De most már nem szénát árultak itt köbölben, mint hajdan, hanem a disznó minden nemét, a visítozó választási malactól a lebökni való kocákig, melyek lekerülve a vidéki kocsikról, riadtan röfögtek, pislogtak a házak felé, mélabúsan alácsüngő füleik alól. De itt volt a borjúpiac is, ahol árván bégető kis bikaborjak combjait tapogatták hajnalban a vörös arcú mészárosok, előttük félretűrt, ragyogó fehér kötény, mely nemsokára a kiszemelt áldozat vérétől lett szennyes. Föntebb a marhavásártér nyújtózkodott hosszan aztán a lóvásártér, messzire beékelődve a Felső és Alsókirálysor közé." Vissza

Fülszöveg

Téli szivárvány íve borul Jankovich Ferenc regénye fölé, melyben a fiatal magyar költőnemzedék egyik legjelentősebb tagja bontakoztatja ki prózában azt, amit eddig lírai látomásokba öltöztetett. Az emlék fényeit csillantó költőből azonban kilép a vérbeli elbeszélő, az élesen megrajzolt vonalú arcok, mesterien felépített helyzetek, filmszerű elevenséggel pergetett cselekmény és szélesen felvázolt környezet művésze. A szimbólikus cím élő valósággá válik: a téli szivárvány az édesanya arcán jelenik meg, amikor hírt hall végre elveszettnek hitt uráról, az első világháború idején. Azoknak a napoknak légkörét mély emberi és művészi hitellel mutatja be Jankovich; a háborút, mely nemcsak a lövészárkokban dúlt, de az otthonom is forgószél módjára söpört végig. A környezet is felfedezésszerűen új; a nagy dunántúli mezőváros perifériája, kereskedőivel, iparosaival, szerelmeivel, sajátos alakjaival és csatangoló iskolásgyermekeivel - a könyv tulajdonképpeni hőseivel - akik a rájukszakadt nagy önállóságban robinzoni találékonysággal és korán érett elvadultsággal építenek maguknak új életformát. A regény a modern stílustörekvések jegyében a modern stílustörekvések jegyében fogant: nemcsak élmény és dokumentum, de útjelző kő is újabb irodalmunkban. Vissza