Dunántúli végeken I.

Fülszöveg

A török időket megelevenítő regénytrilógiájában Jankovich Ferenc több mint száz év eseményeit dolgozta fel: az 1550-es évek végétől 1664-ig.
A történelmi hitelességre törekvő, izgalmas, romantikus fordulatokban bővelkedő regényekben nemcsak a kör kiemelkedő hadvezéreinek, legendás „törökverőinek" harcai elevenednek meg, hanem megismerheti az olvasó a végvári katonák és a falvakban nyomorgó, töröknek, német zsoldosnak, haramiáknak kiszolgáltatott egyszerű nép életét is.
A korszak mindmegannyi jellegzetessége helyet kap a történetekben: a végvári vitézek hétköznapjai, hadiportyák, cselvetések izgalmas megjelenítése, az akkori kémek, a pribékek „munkálkodása", a hadi kótyavetyélj, a vásárok leírása, de a végvárakban élő főúri családok élete sem marad ki a cselekményből. A szerelmi történeteket - főúri családok és szegény emberek magánéletét egyaránt - élénk színekkel festi a szerző. A regényeknek igazi korabeli levegője van, az író a jellemző adatok és tények, a szokások, a tárgyi világ hitelt adó gazdagságát vonultatja fel.
A Hulló csillagok Székesfehérvár 1543-as elestével indítja el cselekményét, hogy aztán a kor emblematikus figuráinak és meghatározó történéseinek felvonultatásával mozgalmas leírást adjon a középkori végvári élet mindennapjairól.
Tündöklő csillagokként világítanak e gyászosan sötét időszakban a magyar föld egén azok a hősök, akik minden csepp vérükkel hazájuk védelmét szolgálják. Közülük is kitűnik a világ egyik legeredményesebb vívója, párbajhőse, Várpalota legendás hírű kapitánya, Thury György karizmatikus alakja. Csatározásainak, török elleni harcának izgalmas leírása mellett egy meghatóan szép szerelmi történet is végigvonul a regényen: Bebesi Magdolna, a korán árvaságra jutott fejérvári kisasszony és a jobbágysorból bátor végvári vitézzé cseperedett Irtó János szerelme. Vissza