Apró örömök (dedikált példány)

Előszó

Az Átlag Olvasó - akárcsak én - ha kedvére való könyvet talál, elhelyezkedik egy kedvére való karosszékben, és olvasni kezd. Nem akar jobb emberként felkelni a fotőjből mint ahogy beleült, esetleg mélyebb üzenetekre, nyakatekert gondolatokra sem kiváncsi. Nyugalmat akar, menekülést. A hivatalról, vacsorakészítésről, a közlekedés viszontagságairól szeretne megfeledkezni, abba a világba szökne - ha rövid időre is - ahol nincsenek terroristák, senki nem molesztálja a kisgyermekeket, és nem csonkítja meg férjét a feleség. Az Átlag Olvasó - akárcsak én - örülni akar. Az író feladata - legfontosabb feladata - hogy megajándékozza őt ezzel az örömmel.
Jancsó Zsuzsának sikerült. Új könyvében kékszínű kismadarak, az ébredés, nyíló rózsák - kertjét szemlélő, nyugágyban pihenő, de a mindent meglátó asszony öröméről ír, aki békében él a világgal és önmagával, és akiknek a Himnusz hallatán az jut eszébe, hogy: "...a belső erő, az önmagunkba és Istenbe vetett hit, a bennünk rejlő felmérhetetlen, kifogyhatatlan rejtett tartalékok előhívása az, ami minden bajon és nehézségen át tud segíteni...". A játék öröméről ír a Zárórában, és a változás jogát védi a következő oldalon - hogy aztán elmerüljön a kristálytiszta halványkék uszoda vízében, amikor visszaidézi az úszás örömét. Nála "a nagytakarítás mérföldkő: rendszerint súlyos lelki válság vagy megrázkódtatás váltja ki...", ugyanakkor a művelt, több nyelvet folyékonyan beszélő, kiválóan író amerikai asszony biztonságával teszi fel a kérdést a Miért szép az európai nő? - című írásában - meg is adva rá a választ - és mutatja be magát a Ki vagyok én sorai között. "Az eső áldást hoz" - írja később, "amelytől nagyra nő a fű, és inspirációt, amelytől lelkünk rejtett kertje virágba borul..." de ugyanakkor "kiűzi agyunkból az olyan káros fogalmakat mint a 'munka', 'üzlet', 'pénz', 'hasznos', és 'szükséges' és engedi, hogy sajátmagunk legyünk". Vissza

Fülszöveg

A szárnyaló, fenséges, nagy és szent örömről már Beethoven is írt szimfóniát, de a mindennapok ezernyi apró örömét néha észre sem vesszük. pedig nem megvetendők ezek az ajándékba kapott, parányi boldogság-morzsák, mert rajtuk keresztül közelíthető meg legbiztosabban az ember számára csak ritka, rendkívüli pillanatokban felvillanó nagyszerű egész, a teljesség, a végtelen, az örökkévaló.
Jancsó Zsuzsa munkásságát jól ismeri a hazai és nyugati magyarság. Petőfi, Vörösmarty, Ady, Tollas Tibor verseinek angol fordításával tűnt fel a nyolcvanas években. Első publikált műfordítása, a Gérard Philipe-ről szóló, nagy sikerű "Egy sóhajtásnyi idő" 1991-ben jelent meg Budapesten, az Európa Kiadónál. Rövidesen sor került a második kiadásra is. Olasz posztmodern ciklusát angolra fordította "Towards the Threshold" címmel. A Bahá'i vallásról szóló Gloria Faizi-könyv fordítását kézirat formában adták közre Magyarországon. Csorba Győző, parti Nagy Lajos és más pécsi költők versei Jancsó Zsuzsa fordításában ez év végén kerülnek kiadásra Seattle-ben a "Testvérvárosok" antológiában.
A szerző most először jelentkezik önálló kötettel. Írásaiból sugárzik a természet szeretete, amely a művészet állandó és érezhető jelenlétével párosul. Finom humora, egyéni látásmódja megragadja az olvasót. Mondataiban halk zene szól és versek ritmusa lüktet.
Jancsó Zsuzsa öt millió kilométert repült, mint Malév stewardess. 1976 óta Los Angelesben él családjával, a UCLA-n szerzett diplomát olasz nyelvből és irodalomból. jelenleg az Amerikai magyar Hírlap főszerkesztője. Vissza