Apró örömök

Előszó

Az Átlag Olvasó - akárcsak én - ha kedvére való könyvet talál, elhelyezkedik egy kedvére való karosszékben, és olvasni kezd. Nem akar jobb emberként felkelni a fotőjből mint ahogy beleült, esetleg mélyebb üzenetekre, nyakatekert gondolatokra sem kiváncsi. Nyugalmat akar, menekülést. A hivatalról, vacsorakészítésről, a közlekedés viszontagságairól szeretne megfeledkezni, abba a világba szökne - ha rövid időre is - ahol nincsenek terroristák, senki nem molesztálja a kisgyermekeket, és nem csonkítja meg férjét a feleség. Az Átlag Olvasó - akárcsak én - örülni akar. Az író feladata - legfontosabb feladata - hogy megajándékozza őt ezzel az örömmel.
Jancsó Zsuzsának sikerült. Új könyvében kékszínű kismadarak, az ébredés, nyíló rózsák - kertjét szemlélő, nyugágyban pihenő, de a mindent meglátó asszony öröméről ír, aki békében él a világgal és önmagával, és akiknek a Himnusz hallatán az jut eszébe, hogy: "...a belső erő, az önmagunkba és Istenbe vetett hit, a bennünk rejlő felmérhetetlen, kifogyhatatlan rejtett tartalékok előhívása az, ami minden bajon és nehézségen át tud segíteni...". A játék öröméről ír a Zárórában, és a változás jogát védi a következő oldalon - hogy aztán elmerüljön a kristálytiszta halványkék uszoda vízében, amikor visszaidézi az úszás örömét. Nála "a nagytakarítás mérföldkő: rendszerint súlyos lelki válság vagy megrázkódtatás váltja ki...", ugyanakkor a művelt, több nyelvet folyékonyan beszélő, kiválóan író amerikai asszony biztonságával teszi fel a kérdést a Miért szép az európai nő? - című írásában - meg is adva rá a választ - és mutatja be magát a Ki vagyok én sorai között. "Az eső áldást hoz" - írja később, "amelytől nagyra nő a fű, és inspirációt, amelytől lelkünk rejtett kertje virágba borul..." de ugyanakkor "kiűzi agyunkból az olyan káros fogalmakat mint a 'munka', 'üzlet', 'pénz', 'hasznos', és 'szükséges' és engedi, hogy sajátmagunk legyünk". Vissza