Jancsi és Juliska (szerb nyelvű)

Fülszöveg

Jancsi és Juliska egy szegény favágó gyermekei, édesanyjuk meghalt, mostohájuk van. Egy alkalommal a mostoha úgy dönt, elküldi a gyerekeket az erdőbe, hogy ott megegyék őket a vadállatok, mivel már nem tud enni adni nekik. Éjjel Jancsi és Juliska kihallgatják az ágyukban a fondorlatos tervet. Reggel a gonosz mostoha elviszi őket az erdőbe, de Jancsi útközben kavicsokat szór szét, amelyek este világítanak, így hazatalálnak. A mostoha újra beviszi őket az erdőbe. Útjuk során kenyérmorzsákat szórnak szét, de a madarak mindet megeszik, így nem találnak haza. Kalandjuk során elfáradnak, és leülnek pihenni.
Egyszer csak észrevesznek egy mézeskalácsból készült házikót. Mivelhogy a szemük kopog az éhségtől, elkezdik enni a házat. A házban lakó idős hölgy befogadja őket, és kedvesen bánik velük. A gyerekek azonban nem tudják, hogy a kedves öregasszony valójában egy boszorkány, aki meg akarja enni őket. Jancsit bezárja egy ketrecbe, és eteti, hogy meghízzon, Juliskát pedig munkára fogja a ház körül.
A banya mindennap azt mondja Jancsinak, hogy dugja ki az egyik ujját a rácsok közt, hogy lássa, mennyit hízott. Jancsi azonban mindig egy lerágott csirkecsontot dug ki, de a boszorkány - rossz látó lévén - ezt nem veszi észre, ezért azt hiszi, hogy a fiú még mindig soványka.
Végül megelégeli, és szól Juliskának, hogy gyújtsa be a kemencét, ahol meg akarja sütni Jancsit. Szól Juliskának, hajoljon be a kemencébe, és nézze meg, milyen a tűz. Juliska úgy tesz, mintha nem tudná, mit jelent ez. A boszorkány meg akarja mutatni hogy kell, mire Juliska belöki a tűzbe és rácsapja az ajtót, legyőzve ezzel a gonoszt.
Jancsi és Juliska végül épségben hazatérnek apjukhoz (aki időközben elzavarta a mostohát), a boszorkány kincseivel, így meggazdagodnak.
Vissza