Jancsi és Juliska

Előszó

Részlet a könyvből:

Szabó János a nevem. Most, amikor nekiülök leírni ennek a sötét következményekkel fenyegető szerelmi bonyodalomnak a történetét, éppen most, 20 éves vagyok. Mindjárt elöljáróban el kell mondanom, hogy egészen más szándékokkal léptem át életem új évtizedének küszöbét. Ezekben a hetekben kívántam ugyanis hozzákezdeni első reprezentatív művem megalkotásához, amely "Az emberiség problémái és azok megoldása" címet fogja viselni. Helyénvaló nekilátni a komoly tudományos munkának, mert az idő múlásával mindinkább belátom, hogy a harmadik X egy férfi életében már olyan kor, amikor a társadalom joggal vár el tőle számottevő eredményeket.
Harmadéves bölcsészhallgató vagyok és így kegyes öncsalással hivatkozhatnék arra, hogy másfél év múlva a kezemben lesz tanári oklevelem. Ezt azonban nem tekintem eredménynek és nem is dicsekszem vele. Tudvalévő, hogy Napóleon az én koromban már majdnem tábornok volt, Rimbaud pedig éppenséggel elvirágzott lírai költő, és mivel én már kora ifjúságomban az ő mércéjüket állítottam magam elé, eddig tehát nem sokra vittem. Nem az a célom, hogy megelégedjem a diplomával és majdan tökfejű középiskolásokat tanítsak a francia rendhagyó igék titkaira. Nem tanár akarok lenni, hanem filozófus és ha egyszer módom lesz rá, elvonulok majd egy égbemeredő sziklacsúcs fenséges magányába, hogy ott elmélkedjem a természet, lét és tudomány nagy kérdéseiről. Vissza