Jan Garbarek

Előszó

Az életrajzi adatok száraz felsorolása nem sokat mond erről az autonóm, sokoldalú művészről. Szegedi fellépése különleges eseménynek számít; úgy érzem személyes ismerős, barát érkezik hozzánk. Lemezeit nagyon sokan ismerik, rajongóinak egész tábora van a Szegedi Jazz Klub tagjai között. Az interjúrészletekből és idézetekből világosan kitűnik, hogy az ember és a zenész elválaszthatatlan, és művei nem véletlenszerű, hanem céltudatos és ihletett alkotómunka eredményei. Pályája a 70-es évek óta egyenesen ível felfelé és hiába ragasztanak rá címkéket az újságírók, hiába vannak új divatáramlatok és hatások a jazz-ben, mindez nem befolyásolja, halad a maga választotta úton.
Eredetileg dobolni szeretett volna, erre azonban nem volt lehetőség túlságosan szűk lakásukban. Meghatározó élmény számára, amikor meghallja Coltrane-tól a Countdown-t: ettől kezdve egyre inkább a szaxofon felé vonzódik. Tizennégy éves korában kapja első hangszerét, valamint egy könyvet, melyből ujjgyakorlatokat tanul. Évekig csak tenoron játszik, majd Johnny Hodges példájára vásárol egy sopranínót. Zenei arculatának kialakulására nagy hatással van George Russel. 1964-ben hallja Russel sextetjét először, majd később személyesen is megismerkednek. Garbarck elolvassa Russel: "The Lydian Chromatic Concept of Tonal Organization" című könyvét. Ekkor kezd először zeneelmélettel foglalkozni, együttműködésük hat éven át tart, melyről így vall:
"George-tól tanultam, hogy többféleképpen lehet játszani. Az ő előadása analitikus és ez segített hozzá, hogy saját módszereimről és játékstílusomról többet tanuljak, jobban megértsem, hogy mit akarok. Játékában elsősorban a képszerűség fogott meg. Ez a megközelítés új volt számomra. Most már akár mit is csinálok, ha nem is tudatosan, de George hatása bennem van." Vissza