Hogyan szelídítsünk meg egy vad elefántot?

Fülszöveg

Buddha azt mondta, az elme megszelídítése olyan, mint amikor megszelídítünk egy vad, erdei elefántot.
Egy vad elefántnak vad szokásai vannak. Ha ember közeledik hozzá, elrohan. Ha megrémül, támad. Akárcsak az elménk. Amikor veszélyt észlel, elfut a jelentől. Talán kellemes ábrándokhoz vagy az eljövendő bosszú gondolatához rohan, vagy egyszerűen lebénul. Rémületében dühöngeni kezd és másokra támad, vagy néma, de pusztító önkritikával önmaga ellen fordul.
Az éber tudatosság az elme megszelídítésének hathatós eszköze. Buddha hangsúlyozta, hogy a vad elefántot meg kell kötni, miután foglyul ejtették és kivezették a dzsungelből. Elménk esetében a cölöp szerepét az a téma tölti be, amelyet az éberségi gyakorlat tárgyául választunk. Az olyan gyakorlatok, mint hogy vegyünk három mély lélegzetet, mielőtt felvesszük a telefont, hogy napközben ellenőrizzük és egyenesítsük ki a tartásunkat, vagy például használjuk a másik kezünket fogmosáshoz, mint amelyiket szoktuk - nos, ezek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy kibillentsenek bennünket a megszokott napi rutinból, s így odafigyelve, tudatosan végezzük a dolgunkat.
Buddha korában az elefántokat arra képezték ki, hogy csatákban vegyenek részt, engedelmeskedjenek a parancsszónak, és ne szökjenek el a háború zűrzavarában. Az éberségre nevelt elme ugyanilyen állhatatos marad a modern élet szélsebesen változó körülményei közepette. Ha egyszer megszelídítjük, higgadtan és szilárdan állunk a világ elkerülhetetlen nehézségeivel szemben. Nem szaladunk el a problémáink elől, hanem kihívásnak tekintjük őket, amelyek próbára teszik és megerősítik fizikai és szellemi szilárdságunkat. Vissza