Előszó
Bevezető
Noé idejében nagy volt az emberek gonoszsága a földön. Bűnt bűnre halmoztak, erkölcstelenkedtek, Istenről megfeledkeztek és épp azért bűnhödniök, pusztulniok kellett. „Elvesztem őket a...
Tovább
Előszó
Bevezető
Noé idejében nagy volt az emberek gonoszsága a földön. Bűnt bűnre halmoztak, erkölcstelenkedtek, Istenről megfeledkeztek és épp azért bűnhödniök, pusztulniok kellett. „Elvesztem őket a földdel együtt", szólt az Isten. (Gen. 6, 13.) És az Ö rendeletére elkészült a bárka, amelyben Noé családjával együtt menedéket talált. És negyven nap és negyven éjjel zuhogott az eső a földre. „És megemészteték minden test, mely a földön mozog vala, madarak, vadak, minden emberek." (Gen. 7, 2L)
Testvéreim! Mint egy új vízözön jött az emberiségre a világháború. Hullámcsapásai alatt nemcsak falvak, városok, országok pusztultak el, hanem az emberiség is nagy lelki károkat szenvedett. Az emberek nagyrészt elfásultak, eldurvultak, hitük megingott, Isten és egymás iránti bizalmuk és szeretetük a fagypontra szállott, elveszett.
Van-e es\zköz, mód, amellyel a szegény, már önmagával is elégedetlen, saját bűnében fetrengő emberiségen segíteni lehetne? Van-e bárka, amelyen az egész emberi társadalmat meg lehetne menteni a pusztulástól és egy jobb jövőbe vezetni?
Igen, van segítség! Mentsük meg a családot! A család a társadalom őssejtje, magva, szíve,
3
Vissza