Caxamalca aranya

Előszó

A hódítók a tengerentúlról jöttek fejlett kultúrájukkal, fegyvereikkel és erkölcsi elveikkel. Gyilkoltak, gyújtogattak, raboltak. Főkép raboltak. Az aranyért jöttek, veszélyeken és viszontagságokon keresztül. Az arany vonzotta őket varázsos erővel. A bennszülötteket kiirtották, az aranyat elvitték. Mindez 1532-ben történt Peruban, Pizarro tábornok vezetése alatt.
Az inka-kultúrának már csak halvány emlékeit ismerjük. De ezekből is érezzük nagyságát. Ismerte a vérontást és a zsarnokságot, de nem ismerte a földtulajdont. A pénzt sem ismerte; és a nyomort sem. Társadalmi rendszerét valamivel később jezsuita atyák igyekeztek követni és meghonosítani egy másik délamerikai településen, Paraguayban. Kísérletük nem tartott sokáig. Megakadályozta valami, ami az inka-társadalomban nem számított, de annál többet számított a spanyolban. Az arany. Az inka-birodalomban az arany közszükségleti cikk volt: szerszámokat, dísztárgyakat, apró-cseprő holmit készítettek belőle és csupán használati értéke volt mint a kőnek, vagy az agyagnak. Az európai társadalomban is kedvelték az aranyat, de itt előkelő szerepet kapott. Itt csereértéke is volt. Sőt: benne testesült meg minden csereérték. Sokat jelentett már a feudalizmus fénykorában is, és mindent jelentett, amikor a feudalizmus bomladozni kezdett. A XVI. század spanyol világbirodalma már az arany világbirodalma volt. Az inka-arany beáramlása végső csapást mért a spanyol feudalizmusra. A termelő-keretek felbomlottak, termelési anarchia állott be. Sok helyen már nem is volt fontos a termelés; a conquistadorok hajói aranydömpinggel árasztották el a országot. Azután a lemészárolt peruiak aranya bosszút állt: az aranyláz nemcsak megteremtője, hanem sírásója is lett a rövidéletű spanyol világbirodalomnak. Ez a láz azóta is megteremtett és eltemetett néhány birodalmat. Vissza