Egy oktatáspolitikus a XX. század fordulóján

Előszó

A XIX. század második felében, báró Eötvös József a Batthyány, majd az Andrássy-kormány kultusz-és közoktatási minisztere által jegyzett, 1868-ban elfogadott népiskolai reformnak köszönhetően a figyelem a nemzet felemelkedését jelentő legfontosabb társadalmi cselekvés; az oktatás és képzés felé irányult. A kiegyezés adta lehetőségek, a technikai forradalmak által kínált vívmányok kikövetelték az iskolai reformok további folytatását, jelesül a közép-és felsőiskolai rendszerek átgondolását és a társadalmi, nemzeti igényekhez való alakítását.
A kiegyezés utáni évtizedekben ennek megfelelően elsősorban a fiatal oktatási szakemberek, tanárok figyelme a reformok irányába fordult. A különféle szakmai orgánumokon és a sajtó adta lehetőségekkel élve országszerte jelentős és heves vita bontakozott ki a továbblépés esélyeiről és irányáról.
Az első lépést mindenképpen a középiskolai rendszer reformizálásával kellett megtenni. A megvalósításhoz azonban a politikai megegyezésen túl a gazdasági feltételek biztosításához is szükség volt. A reform munkásainak figyelembe kellett venni emellett egy sor olyan kérdést, amelynek akkori állapotát az ország korábbi függősége, bizonyos iskolai irányzatok hatása és egyéb sajátosságok alakítottak ki. Ezek közül ki kell hangsúlyozni a hazánkban élő sokféle nemzetiség helyzetét és állapotát, annak eltérő megoszlását és nyelvi megosztottságát, a felekezeti és állami iskolák arányából adódó problémákat, a német típusú iskolavezetés dominanciáját, az egységes tanárképzés hiányát és a felnőtt lakosság képzési feltételeinek biztosítását. Ezen pár szempont kiemelése is meggyőzően mutatta a feladat sokrétűségét és az eltérő megközelítés lehetőségét.
Az oktatási kormányzat részéről a reform folytatása elkötelezetten, de nem mindig hatásosan folyt. Kiemelt szerepe volt természetesen az éppen hivatalban lévő miniszternek, de nagyon nagy befolyással bírt a Magyar Tudományos Akadémia és a Közoktatási Tanács, valamint az egyetemi tanárok véleménye is meghatározó volt.
A továbblépésnek az irányára mindenképpen meghatározó volt az a tény, hogy Európa több országában is hasonló reformtörekvések indultak el, vagy éppen záródtak le váltakozó eredménnyel. Hazánk iskolai berendezkedésére és oktatásunk szakmaiságára érthető módon a német-osztrák hatás érvényesült, melynek megfelelőségéről is komoly szakmai vita bontakozott ki. Vissza