A Magyar Kommunista Párt Nógrád megyei Szervezeteinek megalakulásáról és kezdeti tevékenységükről

Előszó

Nógrád megye az ország egyik legkisebb megyéje. Lakóinak száma 1960. január 1-én 235 675 fő volt, az ország lakosságának mindössze 2,4 százaléka. Népsűrűsége - négyzetkilométerenként 93 fő - viszont magasabb az országos átlagnál (84 fő). A megye lakosságának nagyobb része az iparban dolgozik, illetve ipari nyugdíjas. Ebből 60 százalék a megyére legjellegzetesebb két ipar csoportban; a bányászatban (47 százalék) és a vas-, acél-, s fémgyártásban (13 százalék) dolgozott. Az iparban dolgozók - mint látjuk - nehézipari munkások, aki nagyrészt Salgótarjánban, illetve a salgótarjáni járásban élnek.
A megye népgazdasági jelentősége igen nagy. A nógrádi szénmedencében termelik az ország széntermelésének majd 15 százalékát. Jelentős a vaskohászati termelés is. Salgótarjánban van az ország legnagyobb palacküveggyára és az ország egyetlen táblaüveggyára. Emellett más jelentős üzemek is vannak a megyében. Megyénket sokan a szén- és vastermeléséről ismerik, de az ország minden részén hallottak már a salgótarjáni iparmedencében élő emberek reakció ellenes harcáról, szocializmust építő, lelkes munkájáról is. 1919-ben a salgótarjáni vörös katonák önfeláldozóan harcoltak a magyar forradalom győzelméért, a nemzeti függetlenségért. A Horthy rendszer 25 éve alatt a Nógrád megyei kommunisták, forradalmárok mindig híven őrizték és magasra tartották a forradalom vörös zászlaját. Sztrájkok, tüntetések jelzik forradalmi harcuk fontos állomásait. Vissza