Jakab levele

Előszó

Az újtestamentumi levelek végefelé, Pál apostol tizenhárom levele s a Zsidókhoz írott Levél után, szerényen húzódik meg az Újtestamentum egyik legrövidebb, mindössze öt részből álló, irata: Jakab levele. E könyvecske - könyvnek aligha nevezhetnők - kicsiny terjedelme és első tekintetre nem különösebb mondanivalója ellenére mégis jelentős szerephez jutott az újtestamentumi iratokkal foglalkozó tudományos teológiai irodalomban. Gyakran állott szenvedélyes viták középpontjában, nem egyszer mondottak felette megsemmisítő ítéletet s szinte az újtestamentumi kánonból is ki akarták vetni, máskor viszont mondanivalóját, igei üzenetét igen jelentősnek, keresztyénségünk számára nélkülözhetetlennek mondották. Néha úgy tűnt, hogy a felekezetek - a római és a reformátori keresztyénség - közötti teológiai vitában perdöntő szerephez juthat, az egyházi ún. „váltanoknak", egyik részről legalábbis, sarokpillérévé válhat. A vele foglalkozó teológiai tanulmányok száma egyenesen meghökkentő. Werner Bieder, „Christliche Existenz nach dem Zeugnis des Jakobusbriefes" c. 1948-ban megjelent tanulmányában közel félszáz kisebb-nagyobb, a Jakab levelével foglalkozó könyvet, kommentárt, monográfiát, cikket és tanulmányt sorol fel, s ezeknek száma az azóta eltelt tizenöt esztendő alatt még jónéhánnyal gyarapodott. Mert - ezt hadd áruljuk el elöljáróban - a Jakab levele, pontosabban annak mondanivalója, üzenete, napjainkban megszokottá vált teológiai műkifejezéssel élve, kérygmája, az utóbbi időben egyre inkább az érdeklődés homlokterébe került. Vissza