Emlékállítás és emlékezési gyakorlat

Fülszöveg

A 20. század közepétől fokozatosan bontakozott ki az a (történelem)antropológiai irányzat, amely rendre a figyelem középpontjába állította a folyó időhöz, a múlthoz és a múlt reprezentációjához, a történelemhez való viszonyulás típusait, az időtartamokat, a korszakok retorikáját, a történetiség rendjeit. Ezzel egyidőben erősödött fel az emlékezet, valamint az emlékezés rituális kereteinek, az emlékező embernek a vizsgálata. Jakab Albert Zsolt erre alapozta Kolozsvár és a város társadalmának kutatását, amikor a különböző forrásokból összegyűjtötte a város terében elhelyezett feliratok, emléktáblák és szobrok szövegét, rekonstruálta az emlékállítás rítusát, az emlékjelek életpályáját. Több mint fél évezred közel 800 emlékállításának adatait.
A szerző szándéka világos és jelentős. Egyetlen forrástípust használva azt követi nyomon, hogy a 15. század közepétől Kolozsváron hogyan statuálódik és alakul szociális cselekvéssé az emlékezés, milyen tartalmak megörökítésére és elevenen... Tovább

Fülszöveg

A 20. század közepétől fokozatosan bontakozott ki az a (történelem)antropológiai irányzat, amely rendre a figyelem középpontjába állította a folyó időhöz, a múlthoz és a múlt reprezentációjához, a történelemhez való viszonyulás típusait, az időtartamokat, a korszakok retorikáját, a történetiség rendjeit. Ezzel egyidőben erősödött fel az emlékezet, valamint az emlékezés rituális kereteinek, az emlékező embernek a vizsgálata. Jakab Albert Zsolt erre alapozta Kolozsvár és a város társadalmának kutatását, amikor a különböző forrásokból összegyűjtötte a város terében elhelyezett feliratok, emléktáblák és szobrok szövegét, rekonstruálta az emlékállítás rítusát, az emlékjelek életpályáját. Több mint fél évezred közel 800 emlékállításának adatait.
A szerző szándéka világos és jelentős. Egyetlen forrástípust használva azt követi nyomon, hogy a 15. század közepétől Kolozsváron hogyan statuálódik és alakul szociális cselekvéssé az emlékezés, milyen tartalmak megörökítésére és elevenen tartására vállalkozik a helyi magyar társadalom, s az ezt irányító társadalmi elit. Hogyan emlékezik és hogyan felejt egy társadalom, kik és miként viszonyulnak emlékezési gyakorlatához. Vagy, újrafogalmazva: hogyan popularizálódik és patrimonizálódik Kolozsváron a történelem, a lokális múlt számontartása. Hogyan alakul ki az emlékezés (óhatatlanul) ünnepélyes beszédmódja, a tér és az idő megválasztását és használatát, a gyülekezést és - ami a legfontosabb - a jelállítást, az identitás szervezését és felmutatását magába integráló rituálé.
Nem kevesebb ez, mint annak láttatása és megértése, ahogyan Kolozsvár a jelzett időszakban használja a maga múltját: gondosan dokumentálja a múló időt, kihelyezi az emlékezetet, a múltat benépesíti a helyi társadalom tagjaival, életének eseményeivel, az emlékezés által szerveződő és tagolódó emlékezőközösségként működik, a helyi múlt beépül a polgárok narratív identitásába.
Dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár
Jakab Albert Zsolt (1979) a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója és a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. Kötete: Ez a kő tétetett Az emlékezet helyei Kolozsváron (1440-2012). Kriza János Néprajzi Társaság - Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, 2012. Vissza