Jahvé-Adonáj-Jézus

Előszó

Nincs a világon nyelv, amely az Istenség lényegét oly velősen fejezné ki, mint a héber a Jahvé (közönségesen, de helytelenül: Jehova) szóval. Már ezért is különös figyelmet érdemel e szent név jelentésének magyarázata. De nem kevésbbé érdekes e névnek eredete a szent hajdan legősibb korából, továbbá jelentőségteljes szerepe az ószövetségi kinyilatkoztatás történetében. Figyelemre méltó aztán e név sorsa a babiloni fogságot követő időben: miként szorul ki lassan a közhasználatból s lép helyébe más, főleg az Adonáj szó; hogyan megy a titkolózás folytán eredeti hangzása teljes feledésbe és végül minő babonás szerepe lett (és van még most is) az úgynevezett zsidó misztikusok (a későbbi kabbalisták) világában.
Keresztény szempontból pedig határozottan feltűnő a Jahvé névnek viszonya a Szentháromság második személyéhez, illetőleg titokzatos kapcsolata a Fiúistennel.
Úgy gondoljuk, hogy mindezeknek összefoglaló ismertetésével nem végeztünk felesleges munkát. Egy-egy szaktudomány részletkérdésének feltárása akár összefoglaló ismertetés alakjában is - nem mondható felesleges munkának, ha az azonos, vagy rokon-szaktudomány művelőinek tesz szolgálatot vagy legalább is az általános műveltséget fejleszti. Ez a tanulmány is azzal a szerény meggyőződéssel kerül a nagy nyilvánosság elé, hogy annak tartalma nemcsak a szentírás-tudománnyal foglalkozó theologusoknak tesz némi szolgálatot, hanem mindazoknak, akik a vallástörténet részletkérdései iránt érdeklődnek. Vissza