Jafi meseországban

Előszó

Az alföldi magyarság népköltészetének műfaji, tematikai gazdagságára elsőként Kálmány Lajos hívta fel a figyelmet munkásságával. Emberöltőnyi gyűjtői tevékenységének köszönhetően vált ismertté, hogy az Alföld tág térségein - így annak délkeleti, békési részén is - értékes epikus néphagyományt - ezen belül népmesekincset - őriztek meg emlékezetükben az itt élők. Gyűjtésének csak töredéke jelenhetett meg, legnagyobb része máig kiadásra vár, így nem válhatott közkinccsé, sem a feltárást serkentő erővé. Hasonló sorsra jutott a Mezőkovácsházán gyűjtő Bálás Gyula hagyatéka is. Többek között ezek a körülmények is hozzájárultak, hogy az Alföld, s benne Békés megye népmesehagyományáról sokáig kedvezőtlen képet őrzött a kutatás.
Pedig Kálmány hatalmas anyaga csakúgy, mint a Magyar parasztmesék című gyűjteményben közreadott, Békés megyei, Gyopároson illetve Mezőkovácsházán gyűjtött népi alkotások vagy a nemzetiségek által is lakott településeken fel-felbukkanó magyar és nemzetiségi nyelvű gyöngyszemek ellen szólnak ennek a vélekedésnek. Helyesebb tehát a kutatás ebbéli adósságáról, semmint a nagytáj „meseszegénységéről" beszélni!
Népi alkotók sora élt és él ma is vidékünkön. Példaként elég csak a románul és magyarul egyaránt meggyőzően fogalmazó, kiemelkedő méhkeréki román mesemondó individuum, Gurzáu Vasile, illetve Farkas Andrásné Drágos Zsófia nagybánhegyesi, szlovák és magyar nyelven kitűnően mesélő szlovák asszony nevét említenünk. Vissza