Bilincsben

Előszó

Les Captives, a genfi Jacques Cheneviére legszebb regénye, kalandos, áldozatokkal szegett, fájón "regényes" úton kerül a magyar olvasó kezébe. Fordítója valahol a bécsi országúton fagyhatott meg; kiadóját a honvágy pusztította el Németországban; s a fordítás kézírata nemrég került csak elő csonkán, a rommá lőtt nyomdaépület kő- és papírtörmelékei közül. A megcsonkult fordítást könnyen kiegészítettük az eredeti francia szöveg alapján; az eltűnt ifjú kiadó, Káldor György elárvult helyét idős apja próbálja betölteni, korral és körülményekkel dacolva, s a fordító, Komor Zoltán irodalmi emlékét többek közt ez az utolsó s tökéletes fordítása is őrzi... Az eltűntek emlékét így ünnepelhetjük tán legméltóbban: mintegy tisztábban láthatjuk s teljesebben idézhetjük őket, hogyha tovább folytatjuk az ő megkezdett munkájukat, hogyha megvalósítjuk az ő kedves terveiket - s e regény magyar kiadása mindkét eltűntnek a szívéhez nőtt... A fiatal Káldor György, két nehéz munkaszolgálat között, mindig vissza-visszatért az íróasztal és a nyomda mellé s a sokat üldözött Komor Zoltán örömmel vállalta e könyv fordítását, hiszen együtt keresték ki a háborús francia regénytermésből, hogy legyen mivel folytatniuk a francia regény útját, a francia szellem ápolását, a háború, az összeomlás, már-már a megszállás ellenére. Komor Zoltán műveltségénél, ízlésénél, tájékozottságánál egyedül szerénysége volt nagyobb s ezért ismerték kevesen őt a maga igaz értéke szerint. Családjában több nemzedék óta szerepelnek az "írástudók", szülei szolnoki otthonában egyszerre tanult magyarul és franciául s amikor mint tanárjelölt az Eötvös-Collegiumba lépett, e sorok írója jól emlékszik, ő volt az év legjobb "franciája." A háború, a hadifogság, az utazások, élete kalandjai - minden csak előkészületnek látszott fordítói hivatásához s mikor a huszas években egyidőre Budapesten maradt, csakhamar ő lett egyik legjobb, legkeresettebb fordítónk. Nem csoda: ízes szolnoki magyarságát gondosan, tudatosan ápolta, amellett filológusi multja s bámulatos nyelvkészsége valami sajátos, naív és spontán irodalomszeretettel párosult, amiben édes testvére volt öccsének, Komor Andrásnak, a tragikus végzetű költőnek és regényírónak. A fordítást Komor Zoltán nem robotként, nem kenyérkeresetként űzte; valami szent szomjúsággal kutatott mindig a világirodalomban, kereste egyre a legjobbat, a legfrissebbet, az "ismeretlen remekművet", hogy egy kis szépséggel szolgálhasson barátainak, az olvasóknak - mert ez a nagy, fekete, minden szépért rajongó, minden jó ügyet felkaroló, szüntelenül vibráló férfi ötvenéves korában is a hajdani Eötvös-collegista maradt: a Barátság s az Irodalom hű bajnoka! Micsoda hévvel fordította Romain Rolland "Colas Breugnon"-ját! micsoda szenvedéllyel fedezte fel az új olaszokat és franciákat! és amikor pár évre megtelepedett Szófiában, mily hamar megtanult bulgárul is, hogy a bulgár irodalom javát nálunk is, másutt is népszerűsítse! E sorok írója utoljára Kőbányán látta, egy iskola udvarában, sokszáz más földönfutó között, 1944 novemberében, nem tudhatta, mi sors vár rá, életkedve ép és teljes maradt s gyönyörű, diákos optimizmusában, ott, a hulló esőben, a nyomorban, a zsúfoltságban, csak barátja kényelmére gondolt s utolsó olvasmányairól beszélt. - Azok a kisebb szentek vagy nemtők, akik a büszke lángelmék helyett az Irodalom alázatos, szerény s jámbor szerelmeseit védik, biztosan mind körötte álltak az utolsó pillanatban, hogy elűzzék mellőle a kétség, a kijózanodás, vagy csak a közöny árnyait...
Jacques Cheneviére regényét az ő magyarításában kapja a nála szerencsésebb olvasó. Cheneviére-t nem kell bemutatnunk: a gazdag genfi regény-irodalomnak ő ma egyik legragyogóbb képviselője, a Rodolphe Toepfferek, a Cherbubez-k, az Edouard Rod-ok, a Pourtalés-ek méltó és maibb utóda, aki abban is egyezik e hírneves elődeivel, hogy regényei színhelyéül nemcsak Genfet választja, hanem egész Európát s itt, ebben a regényben, a Genftől délre nyúló Rhone-vidéket. Amellett Genf regényírói, legtöbbnyire protestánsok, különös előszeretettel foglalkoznak a család, az otthon, a lelki élet finomabb, bonyodalmaival és árnyalataival s a nagy francia regényirodalomban azt a szerepet vállalják, amely a képzőművészetben a holland "kisfestőknek" jutott, a szobák, a csendéletek, a házi s köznapi jelenetek áhítatos és bensőséges művészeinek. Ilyen "intérieur"-kép ez a bővérű regény is, amely mély betekintést enged a francia délvidék életébe, egy pusztuló gazdaság s egy széthulló család történetében...
Gyergyai Albert. Vissza