A lázadók/Asszonynélküli város

Előszó

Részlet a könyvből:

Olyan rosszul kezdődött az utazás, hogy már az elején elment tőle a kedvem. Zord márciusi reggel volt, mikor elindultam a szállodámból. Éppen jókor értem a kikötőbe. Kilenckor kellett volna a csónaknak értem jönni, hogy az Elsinore-ra vigyen. Dideregve ültem a taxiban és türelmetlenül vártam. Wada künn gubbasztott a chauffeur mellett, ott még egy fél fokkal hidegebb lehetett, mint bent. A csónak azonban nem jött.
Possum, a foxikölyök, - Galbraith nagyon a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak rá, - a bundám alatt kapálózott. Mindenáron ki akart szabadulni, de valahányszor a jeges levegő megcsapta az orrát, nyöszörögve húzódott vissza.
Kimerült és tulfeszitett idegeim megnyugtatására a kutya folytonos fészkelődése csöppet sem volt alkalmas.
Indulásom előtt való este érkezett Galbraithtől ez a kis meglepetés. New-York-ból küldte, - express! Ez megint nagyon hasonlitott Galbraith-hez. Más ember virágot vagy gyümölcsöt küldött volna, - ő: egy nyafogó kis kéthónapos foxi-kölyökkel fejezte ki a szeretetét.
A foxi hozta a bajt. Attól kezdve, hogy megérkezett, minden rosszul ment. Már a szállodából csaknem kidobtak miatta.
Pokolba kivántam a kutyát, de még inkább Galbraith-et. S amig a kikötőben dideregtem, közel voltam hozzá, hogy magamat is pokolra kivánjam. Micsoda őrült gondolat volt tőlem: vitorláshajóval utazni.
Tíz órakor egy fiatalembert vezettek hozzám. A révkalauz küldte, hogy a kikötő másik végébe vigyen minket, mert a csónak majd oda fog jönni értünk. Hogy mikor, azt ő sem tudta. Még dühösebb lettem. Micsoda dolog ez, hogy a révkalauzt jobban informálják, mint engem? Vissza