Martin Eden

Előszó

Részlet:
"Az egyik férfi kinyitotta kulccsal az ajtót és belépett az előszobába. Fiatal férfi követte, esetlenül vette le sapkáját. Durva ruhájából tengerszag áradt. Meglátszott rajta, hogy nem találja helyét a tágas szobában. Nem tudta, mit kezdjen sapkájával, hát kabátzsebébe gyűrte, mire a másik férfi elvette tőle. Mozdulata nyugodt, természetes volt, és a félszeg ifjú méltányolta ezt. Érti a módját, - gondolta - tökéletesen érti.
Az ügyetlen férfi szüntelen a másik sarkában lépkedett, vállát himbálta, lábait önkéntelenül szétterpesztette, mintha a síma padló a tenger dagadó és elsikló hullámain emelkedne és süllyedne. A tágas előszoba szűknek tetszett a széles imbolygó lépteknek: szüntelenül attól rettegett, hogy széles válla beleütközik az ajtókba vagy lesöpri a csecsebecséket a párkányokról. Ide-oda dülöngélt és megsokszorozta a tulajdonképpen csak az önmaga lelkében lappangó szörnyű veszélyt. A zongora és a könyvekkel megrakott asztal között akár hat ember is kényelmesen elsétálhatott volna egymás mellett, de az ifjú csak remegve próbálkozott meg ezzel a művelettel. Karja sután lógott alá. Nem tudta, mit kezdjen karjával, kezével s mikor az egyik karja szinte súrolta a könyvekkel megrakott aszalt, mint valami ijedt ló torpant vissza, s majdnem nekiment a zongoraszéknek. Megfigyelte az előtte haladó fiú könnyed járást és először életében vette észre, hogy az ő járása nem olyan, mint a többi férfié." Vissza