Az ősök istene

Előszó

Részlet a könyvből:
Az ősök istene.
Őserdő köröskörül - zajos komédiák és csöndes tragédiák színhelye. Itt még ősnyerseségében folyik a létért való küzdelem.
A brit meg az orosz már éppen ellepni készültek a messzi országot ott a szivárvány végénél - az volt még csak a kemény föladat - és jenkik aranya még nem verte föl az óriás birodalmat. A farkasfalka még ott settenkedett a szarvascsorda nyomában, kipécézték a gyöngéi meg a nagyot és olyan kegyetlenséggel tépték szét, mintha ezer meg ezer évszázaddal csusztak volna vissza a multba. Gyér leszármazottaik már elismerték vezetőik és gyógyítóik törvényeit, elűzték maguk közül a gonosz szellemeket, elégették a boszorkányokat, megverekedtek szomszédaikkal, és gyomruk dicséretére valló étvággyal falták föl ellenségeiket.
A kőkorszak végéhez közeledett már. Ismeretlen nyomokon, úttalan vadonon át már megérkeztek a vaskor előhírnökei - haloványarcu, kékszemü, féktelen emberek, fajtájuk nyugtalanságának megtestesülései.
Véletlenül vagy tervszerűen, egyedül vagy kettesével, hármasával jöttek, senki sem tudta, honnan, verekedtek és meghaltak, vagy tovább mentek, senki sem tudta, hova.
A papok dühöngtek ellenük, a főnökök összehívták harcosaikat, kő csattant vas ellen, de kevés eredménnyel. Mint a hatalmas tartályból előbuggyanó víz, bukkantak elő az erdő sűrűjéből, hegyek ösvényeiről, fatörzsből vájt csónakon jöttek át a hegyipatakokon, vagy bőrbocskorukkal törtek utat a farkaskutyáknak. Vissza