A vaspata

Előszó

BEVEZETÉS
Irta: Anatole France
A VASPATA - kemény és kegyetlen szó, melyet Jack London talált ki a gazdagok uralmának, a plutokráciának elnevezésére. Könyve, mely ezt a címet viseli, 1907-ben jelent meg először. Azt a hatalmas küzdelmet rajzolja benne, amely valamikor a jövőben - mihelyt az emberiség sorsa annyira megérlelődik - kitör majd a plutokrácia és a nép között.
Jack London lángelméje többet lát, mint a közönséges emberi szem, fel tudja tárni előttünk a jövőt. Előre látta azoknak, az eseményeknek sorozatát, amelyek most kezdenek kibontakozni ámuló szkunk előtt. A könyvében leírt hatalmas dráma még nem kezdődött el, de a függöny már felgördült. A jelek arra vallanak, hogy Marx amerikai költőtanítványának megdöbbentő jóslata valamilyen formában valóra válik.
Jack London szocialista volt, még pedig igazi szocialista - forradalmár! Hősét, aki ebben a könyvben éles elmével elválasztja az igazságot a hazugságtól, Ernest Everhardnak nevezi. Bölcs ember, erős ember, jó ember, megérti a jelent és tudja, hová vezet. A munkásosztályhoz tartozik, nem csak fejével, de kezével is dolgozik, akárcsak a szerző. Mert tudni kell, hogy Jack London, aki fiatalon, negyvenéves korában halt meg és mégis ötven csodálatos - való élettől lüktető ás gondolatoktól szikrázó - kötettel ajándékozta meg az emberiséget, egyszerű földműves fia volt és már tízéves korában maga kereste meg a kenyerét. Vissza