A társadalmi szerződés vagy az államjog alapelvei

Előszó

Részlet a könyvből:
I. Jean Jaques Rousseau tagadhatatlanul a legkiválóbb szellem a " múlt század állambölcselői között. Mindazon eszmék, melyeket még ma is a társadalmi és állami rend fő postulátumai gyanánt tekint a doctrina - a népfelség, a közszabadság, a törvény előtti egyenlőség, a vagyon igazságos megoszlása a vallási türelmesség -- mindezek már egy évszázad előtt hangoztattak általa - ki nem is volt ex asse politikai író.
S mégis tanai úgy azelőtt mint jelenleg is a leghevesebben támadtattak meg. Azt az eszményi irányzatot, mely Rousseau-nak már természeti hajlamaiból s egész életsorsából is szükségkép származott - majd fantasztikus merengésnek, majd hóbortos önhittségnek minősitették. De voltakép ama hallatlan radikalismus, a vissza nem rettenés a legvégsőbb következményektől, az elszánt küzdelem minden ellen, a mi nézete
szerint rossz volt az akkori társadalomban, - ez volt az, a mi reá zúdította az egykorú irodalmi előkelőségek s a rozzant társadalom féltékenységét vagy gyűlöletét. Ma az objectivebb irány az ő szerződési államelméletét használja fel arra, hogy ezzel együtt egy füst alatt mondjon Ítéletet összes politikai elveiről. Hiszen: mente fundamento ruit et supersedificatum.
E támadások azonban beható vizsgálat után sokat fognak veszíteni élökből. - Igaz ugyan, hogy az említett elmélet épen írónknál lelhető legöntudatosabban kifejtve s keresztülvive, de az ő tévedése az egész egykorú tudomány tévedése volt.
A XVIII. század uralkodó észjogi elméletei még valamennyien a természeti, a társadalmon kívüli lét hypotbesisén nyugodtak s eme erőltetett szempont csak hosszas ethikai s társadalmi kutatások empiriája útján ingattatott meg, miután tetszetős s oly egyszerűnek látszó tanai megdönthetetlen dogma gyanánt közel három századig uralkodtak az államelméletekben. Nem csoda tehát, hogy J. J. Rousseau sem tudta kivonni magát ez uralkodó felfogás alól, hiszen az ő egész élete, az ermenonville-i magány csak mintakép volt önmaga előtt az ily eszményi kisérletekre.
De nem is a szerződési elméletben kell keresnünk ma műveinek súlypontját...

Előszó:
Eme kis értekezés töredéke egy nagyobb műnek, melyet egykor képességemmel nem is számolva kezdettem meg, de már régóta abbanhagytam. Az elkészült részekből vett kivonatok közül a jelenlegi a legfontosabb s véleményem szerint leginkább érdemli meg, hogy a közönség elé jusson. A többi már megszűnt létezni. Vissza

Fülszöveg

Jean Jaques Rousseau tagadhatatlanul a legkiválóbb szellem a mult század állambölcselői között. Mindazon eszmék, melyeket még ma is a társadalmi és állami rend fő postulátumai gyanánt tekint a doctrina - a népfelség, a közszabadság, a törvény előtti egyenlőség, a vagyon igazságos megoszlása, a vallási türelmesség - mindezek már egy évszázad előtt hangoztattak általa - ki nem is volt ex asse politikai író.
S mégis tanai úgy azelőtt, mint jelenleg is a leghevesebben támadtattak meg. Azt az eszményi irányzatot, mely Rousseau-nak már természeti hajlamaiból s egész életsorsából is szükségkép származott - majd fantasztikus merengésnek, majd hóbortos önhittségnek minősítették. De voltakép ama hallatlan radikalizmus, a vissza nem rettenés a legvégsőbb következményektől, az elszánt küzdelem minden ellen, a mi nézete szerint rossz volt az akkori társadalomban, - ez volt az, a mi reá zúdította az egykorú irodalmi előkelőségek s a rozzant társadalom féltékenységét vagy gyűlöletét. Ma az objectivebb irány az ő szerződési államelméletét használja fel arra, hogy ezzel együtt egy füst alatt mondjon itéletet összes politikai elveiről. Hiszen: ruente fundamento ruit et superaedificatum. Vissza