Wales élő kézművessége

Előszó

Wales Nyugat-Anglia hegyes-dombos vidéke. Csaknem három milliónyi lakója a kelta eredetű gael nyelvet beszéli, s kultúrája is különbözik az angoltól. Bár délkeleten és északkeleten van ipari és városi övezete is, a vidék mégis elsősorban mezőgazdasági hasznosítású mocsaras fennsík. Paraszti világ tehát, s a föld többi földműves vidékéhez hasonlóan évezredek óta a walesi falulakók is megtermeltek mindent, amire közösségeikben szükség volt. Legalábbis 1920-ig a walesi falvak nagyrésze önellátó volt s a falusiak csak ritkán kényszerültek közösségeik elhagyására, hogy más megélhetési forrás után nézzenek.
A fél évszázada még fennálló, jobbára önellátó rendszerben a walesi vidéken számos fontos kézművesműhely létezett. Egy-egy falu vagy helység legtöbb lakója saját közösségének határain belül született, élt és halt meg. A gazdálkodás csaknem teljesen a munkaerő mértékén, dologidőben a rokonok és szomszédok összefogásán és azokon a kéziszerszámokon múlott, amelyeket a minden helységben szép számmal található mesteremberek állítottak elő. A gazdaság terményeit - a gyapjút, a gabonát és az állatbőröket - egy közeli műhelybe vitték feldolgozásra. Vízmeghajtású műhelyeket mindenütt lehetett látni Walesben, mivel az országban sok a sebesvizű folyó, s ezek a malomkerekek meghajtására végtelen erőforrást biztosítottak. E malmok vagy műhelyek termékeit - lisztet, állati élelmet, bőrt, vásznat és takarókat - vagy közvetlenül a háztartásokba használták fel, vagy pedig a környékbeli mesteremberek készítettek belőlük valami nélkülözhetetlent a falu számára. Vissza