Előszó
A "radioaktív izotóp" elnevezés már maga utal arra a két lényeges tulajdonságra, amely a radioaktív izotópokat alkalmassá teszi számtalan természeti jelenség és folyamat vizsgálatára, valamint gyakorlati, ipari feladatok megoldására.
a/ Izotópok, azaz elbomlásuk előtt valamelyik kémiai elemmel azonos kémiai viselkedést mutatnak;
b/ Radioaktívak, azaz spontán elbomlásukkor nagy energiájú sugárzást bocsátanak ki, amelyek egyenként regisztrálhatók.
E tulajdonságuk alapján a radioaktív izotópokat alkalmazhatjuk egyrészt nyomjelzőként, másrészt sugárforrásként.
A nyomjelzés módszere abban áll, hogy a radioaktív izotópot belekeverjük valamilyen rendszerbe, majd kihasználva azt a tényt, hogy sugárzása révén könnyen detektálható, követjük az útját, ill. átalakulásait, sorsát. Az izotóp útjának követése alapján az egész rendszer viselkedésére vonhatunk le következtetéseket.
A nyomjelző módszer előnyei az alábbiakban rejlenek:
a/ Mivel a radioaktív atomok azzal különböznek a megfelelő inaktív izotóp atomoktól, hogy sugárzást bocsátanak ki, ez a tény lehetőséget nyújt kémiai szempontból teljesen azonos atomok megkülönböztetésére. Ezáltal lehetővé válik olyan folyamatok, reakciók, egyensúlyok vizsgálata, amelyekben ugyanazon kémiai elem atomjai vesznek részt, és amely folyamatok tehát elvileg hozzáférhetetlenek közönséges kémiai vizsgálati módszerek számára.
b/ Az a körülmény, hogy minden egyes radioaktív atom elbomlása egyenként észlelhető, rendkívül csekély anyagmennyiségek kimutatását és mérését teszi lehetővé.
Vissza