Izmael fiai

Fülszöveg

Amikor az i.e. IX. században az asszírok hadba indultak, hogy a Földközi-tengertől keletre fekvő államokat meghódítsák, az arabok támogatták kereskedelmi partnereiket Szíriában, Babilóniában és Föníciában I.e. 845-ben, amikor Sulmánu asarídu Karkarnál találkozott a szövetségesek hadseregével, a szír oldalon harcolt Gindibu sejk ezer "aribi" teveharcossal, úgyhogy az asszír győzelmi jelentésben említik először az arabokat. Burchard Brentjes: Izamel fiai című kötete a i.sz. VII. században délnyugatról, az Arab félszigetről útjára induló nagy történelemformáló erőnek, az iszlámnak első 800 évét mutatja be. A Mohamed tanaival és a szent háború eszméivel lelkesített nomád-arab áradat rázúdult a Közel- és Középkeletre, elhatol egészen az Aral-tó mellékéig csak úgy, mint a Pireneusi-félszigetig, sőt vallási és kulturális befolyása a messzi Indián is túljutott és Kínára tett hatása sem lebecsülendő.
A szerző elsősorban a két nagy dinasztia, az Omajjádok (650-750) és az Abbészidák (750-1100) korszakaira koncentrál.
A dinasztiák története kapcsán bemutatja a középkori mohamedán művészetet is a granadai Alhambrától a mekkai nagy mecsetig, egyszerre rajzolva meg az iszlám művészetének különös és általános vonásait. A kötet térben és időben szorosan kapcsolódik Brentjes egy másik munkájához (Kánok-szultánok-emírek), amelyet szintén megjelentettünk. E két mű együttesen tartalmazza az iszlám világ történetét a Hidzsrától a XX. század elejéig. Vissza