Előszó
Kedvcsináló
Szürkemarha: e szó hallatán a Hortobágy virágoktól, szénától, kakukkfűtől illatos, szellős pusztája jut az emberek eszébe. Hatalmas, méltóságteljes félvad gulyára gondolunk, és nem...
Tovább
Előszó
Kedvcsináló
Szürkemarha: e szó hallatán a Hortobágy virágoktól, szénától, kakukkfűtől illatos, szellős pusztája jut az emberek eszébe. Hatalmas, méltóságteljes félvad gulyára gondolunk, és nem tévedünk. Legelése karban tartja a puszta növényzetét. Ott születik a hóban, szabadon nő fel, mindenféle ipari takarmány nélkül. Ezért olyan egészséges, finom a húsa, a belőle készülő ételek hozzáértő kezekben a gasztronómia csúcsait ostromolják. Nem a gyorséttermek étlapjára való, a magyaros konyha remekei készíthetők belőle. Tudni kell, hogy főzési ideje hosszabb, mint másféle marhahúsból készülő ételeké, azonban ízben, élvezeti értékben, zamatban megtérül a hozzáértő kéz munkája.
Gyors életvitelünk, rossz tapasztalataink, a különféle betegségekről való hírek mind-mind rossz irányba befolyásolták táplálkozási kultúránkat. Szinte elfelejtettük a gőzölgő húsleves illatát, a velőcsontból kiütött velő remegős szépségét, a nagymama vadasát, a savanyú vetrecét. Ünnepi asztalra való ez a nemes hús, a belőle készülő ételek. Manapság újra kezdünk figyelni táplálkozásunkra, szeretünk jókat főzni, finomakat enni. Nyugodt szívvel sorolhatjuk a természetes táplálékok közé, melyek nem tartalmaznak vegyszereket, nem halmozzák szervezetünkben tovább az egyébként elkerülhetetlen környezet és természetrongáló anyagokat. Egyenlete minőséget vehetünk; a 3 éves állományból vágják le a tőkehúsnak valót. Az öregebb állatokból töltelékáruk készülnek, úgyhogy nem kell attól tartanunk, hogy az ebéd csak vacsorára lesz készen.
Szeretnénk néhány jó recepttel kedveskedni, segíteni, hiszen a hagyomány az erő, a szürkemarháé a jövő.
Pálvölgyi István
Mesterszakács, Főiskolai szakoktató, ÖKO nagykövet
Vissza