Izgága színház

Fülszöveg

A színház és színjátszás jelenkori regényévé kerekedik ki e tanulmánysorozat. Szenvedélyes, izgalmas regényévé az avantgarde színházi mozgalmak világszerte feléledő produkcióinak. a nagy, nemzetközi fesztiválok felborzoló attrakciói, olykor furcsa ficamai vagy vad szexualitása mögül kihangzó emberi segélykiáltást meghalló író nagyszerű kalauz. Szükség is van "idegenvezetőre", hogy eligazodjunk a különös játéktereken. Mert a fiatalok - amatőrök és hivatásosak, hazaiak és külföldiek - játszanak garázsban és pincében, utcán és klubban, egyetemi aulában és sportcsarnokban. És mit játszanak? És mit akarnak? kérdezi az író. "Botrányt akarnak, vagy művészetet? Művészetet akarnak, vagy politizálni vágynak? Művészekkel vagy amatőrökkel van dolgunk."
Hogy mit akarnak, azt egy szóba sűrítve fogalmazza meg: mást. Minden eddigitől eltérőt: a megbotránkoztatás, a sokkírozás által bekapcsolni a nézőt, s olyan új tartalmakat elfogadtatni, amilyenkeet mégé nem mondott el senki. A cselekvő nézőről van szó, a nézőtér mozgósításáról. A könyvnek voltaképpen ő a főszereplője: a néző. A színpad és a nézőtér megváltozott (vagy megváltoztatandó) viszonyáról szólni nemcsak formai, hanem tartalmi kérdés is, hiszen a színházművésezt döntő kérdése mégis az: kinek játszunk?
Színházi regénynek neveztük a gazdag tanulmánygyűjteményt, s a regény műfaji tartozéka a minél nagyobb teljesség, a részletek kidolgozottsága és pontossága. A kötet ennek a követelménynek is megfelel: nemigen tudnánk olyan a színházzal kapcsolatos kérdést, amely elkerülte volna az író figyelmét, a színpadi mozgástól a szövegmondásig, a tapstól a díszletekig, a kellékektől a közönségszervezésig.
"Négyéves koromban, ez 1940-ben volt - írja Molnár Gál Péter -, Kata néném egy plümót vett a hóna alá, és elvitt a Városi Színházba matinéra, ahol Bayer Babatündér-ét táncolták. Az összehajtott párnát a székre tette. engem ráültetett, hogy tekintetemmel fölérjem a színpadot. Amikor hazamentünk: eltáncoltam az ebédlőben az egész balettet. Úgy éreztem, eldőlt az életem. El is dőlt, bár nem úgy, ahogyan én gondoltam. Mert megtanultam ugyan táncolni, kijártam a Színművészeti Főiskolát, de nem lettem sem táncos, sem táncoskomikus.
Ott, a babatündér délelőtti előadásán váltam nézővé, és további életem említésre méltó eseményei más emberek rendezte, játszotta színházi előadások történetéből olvasható ki. ezek az előadások formáltak. Értük vagy ellenük éltem. Amit tudok az életről - a színházból tudom. És amit tudok a színházról, az az életem"
Molnár Gál Péter élete valóban összenőtt a színházzal, de az irodalommal is. A látványból, színészi alakításokból, izgató művészarcok és sorsok megismeréséből írói művek születtek. Vissza