Illúziók fogságában

Előszó

Himnuszunk szavai szerint - ezzel magyarázva meg minden bajunkat - a balsors tép bennünket. Pedig jó lenne, ha nem erre hárítanánk hibáinkat, mert azok jó részét elsősorban magunkban, azaz történelmi döntéseinkben kell keresnünk. Ideje végre az évszázados önámítás helyett szembenéznünk igazi magunkkal. A siránkozás, a múlton és a régi dicsőségen való értelmetlen merengés, a bűnbakok keresése helyett önvizsgálatot kellene tartanunk, és történelmünk meghamisítása, történelmi hazugságaink ápolása helyett végre le kellene számolnunk hamis illúzióinkkal. Illúziókba és ködös képzetekbe ringatni magunkat kétségtelenül kellemesebb, mint elfogadni a száraz tényeket. Ha viszont nem tesszük, a következmények borzalmasak lesznek. Történelmi mulasztásainkból, elszalasztott lehetőségeinkből, hibáinkból és bűneinkből okulva a valóságra kellene a jövőt építeni, és semmiképp nem lenne szabad másra várni, hogy helyettünk megtegye - mert nem fogja.
Ez nemcsak az ország anyagi gyarapodásának, a gazdaság növekedésének és a kiegyensúlyozott költségvetésnek kérdése, sokkal több annál. Mindenekelőtt a lelkekben kell rendet teremteni.
Ehhez hinnünk kell magunkban. Higgyük el végre, hogy előre nézve meg tudjuk oldani gondjainkat, orvosolhatjuk legsúlyosabb bajainkat, mert állandóan hátrafelé tekintgetve megint csak orra bukunk. Mindehhez előbb le kell tisztítani történelmünkről a félreértelmezett hazaszeretet által ráaggatott hazug fényű díszítéseket és szembe kell nézni vele, ha már letörölni nem lehet a rárakódott szennyet.
Ehhez kívánok szerényen hozzájárulni. Szeretnék ledönteni néhány tabut, lelökni néhány embert a piedesztálról, ahova érdemtelenül állították. Ha már visszamenőleg nem lehet megváltoztatni a történteket, talán a jövőre nézve segíthet, ha sikerülne néhány dolgot a feje tetejéről a talpára állítani. Vissza

Fülszöveg

Ivánfy Jaksity György ezzel az új kötetével kényes területen portyázik. Nem is lenne olyan kényes, ha múltunkkal - az elmúlt ezer évvel - reálisan szembe tudnánk nézni, ha a különböző „oldalak" nem feszülnének egymásnak ilyen végtelen indulattal.
Nem biztos, hogy a könyv csillapítja ezeket az indulatokat, sőt. Viszont a józan észhez szól, arra késztet, gondoljuk végig múltunkat, de ne a tankönyvi kánonok szerint. Próbáljuk meg kicsit másként, ahogyan ő megpróbálja.
A szerző végigvezet történelmi helyzeteken, rávilágít egy-egy történelmi személyiség tetteire, jellemére. Ha figyelmesen olvassuk sorait, talán bennünk is több lesz a belátás.
Ivánfy Jaksity Györgyöt prózaíróként ismerhettük eddig. Többek között a Látóhatár című irodalmi folyóiratban jelentek meg novellái, majd elment Belgrádba diplomatának, ezzel is bizonyítva sokoldalúságát. Visszatérte után filmnovella-pályázaton nyert díjat, majd megjelent első regénye, amelyet újabb kötetek követtek.
Prózája mindig érdekes és olvasmányos, de regényeit, elbeszéléseit nagy kihagyásokkal jelenteti meg.
Mostani könyve nem igazán illeszkedik munkái megszokott sorába. Műfaját meghatározni sem igen tudom, talán történelmi esszé, történelmi „kiáltvány". Mindenképpen olvasmányos. Következtetései meghökkentők és egyediek, ezért is keltheti fel akár a szakmai, akár a nagyközönség figyelmét és érdeklődését.
Sánta György Vissza