A bölcs Bidpai és állatai

Szerző

Ivan Olbracht

Fordító

Veress Miklós

Mayer Judit

Grafikus

Josef Liesler

Pozsony

'Ivan Olbracht: A bölcs Bidpai és állatai ' összes példány

Kiadó:	Madách Könyv- és Lapkiadó N. V.
Kiadás helye:	Pozsony
Kiadás éve:	1977
Kötés típusa:	Vászon
Oldalszám:	219 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	25 cm x 20 cm
ISBN:
Megjegyzés:	Színes illusztrációkkal.

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

Bidpai meséi több változatban ismeretesek szerte a világon, és az i. sz. 300 körül keletkezett óind mesegyűjteményből, a Pancsatantrából veszik eredetüket. Az ősi Pancsatantra, azaz "ötös könyv", sem teljes egészében, sem eredeti formájában nem maradt fenn. Indiai származékai közül legismertebb az úgynevezett "egyszerűbb" és az "ékesebb" szöveg, mely verses tanulságokkal átszőtt prózai elbeszéléseket, jobbára állatmeséket tartalmaz.
A későbbi évszázadok során ezek a mesék megkezdték vándorútjukat, eljutottak a szomszéd népekhez, lefordították őket középperzsa, ószíriai és arab nyelvre, s szerzőjüknek akkor már Budpai indiai mesemondót tartották. Az arab fordítás révén kerültek el aztán csaknem minden ázsiai és európai néphez. Magyar származékai is ismertek a XVIII. századból.
A Pancsatantra az ősi India lakossága különböző rétegeinek életét, szokásait, erkölcsi felfogását tükrözi. A benne foglalt történetek találóak, elevenek, ötletesek, mulatságosak, lényeges tanulságuk: az okos boldogul, az ostoba pórul jár. A mesék bátor, eszes, ügyes hősei nemegyszer mulatnak királyok, istenek, fejedelmek, brahmanok rovására, s kerülnek ki győztesen az ellenük folytatott küzdelemből. Az eredeti mesegyűjteményt persze a különböző korokban többször is átdolgozták, nemcsak magában Indiában, hanem más országokban is, ahová eljutottak. A Pancsatantra az "okosság" tankönyve akart lenni, amelyből királyi sarjak tanulják a bölcs kormányzás szabályait s az életbölcsességet, az átdolgozások hát ennek megfelelően helyenkint tompították a mesékben megnyilvánuló népi tiltakozást s az uralkodók, gazdagok ellen irányuló bírálatot. Lényegükben mégis megőrizték élüket, mely az elnyomók és kiszolgálóik ellen irányult.
A neves cseh író, Ivan Olbracht, Eduard Válecka cseh nyelvű átdolgozásában ismerte Bidpai meséit, s ezek szövegét írta át a maga egyéni módján. A bennük foglalt ősi népi bölcsességet, az örök lényeget megtartva, "korszerűsítette" ezeket a kedves állatmeséket, szemléletben és felfogásban közelebb hozva őket a mai olvasóhoz. Vissza

Tartalom

Az álnok barát	7
Mujaba bika és Oroszlán király	8
A majom és az ács	11
Nagyapó és a brummogó szörny	16
Az okos szarka	24
A pórul járt gém	25
A nyúl és az oroszlán	32
A három hal	40
A tetű és a bolha	43
A kacsa és a halak	49
Az udvarias teve	52
A jégmadár és a tó istene	62
A szófogadatlan teknősbéka	63
A büntetés	70
A sakál és az anyakirályné	70
A madár, aki meg akarta győzni a döréket	72
A beszélő fa	73
Mese az országról, ahol az egerek megették a vasat	78
A kontár orvos	87
Az asszony és a rongy	89
A solymár papagájai	93
A hű barátok	100
Élesfogú és a barátai	101
Milyen is az egérélet?	107
A hántolt szezámmag	111
A túlságosan takarékos farkas	112
Galambostanya	127
Szürkeszárnyú	127
Miért ellenségei egymásnak a galambok és a baglyok?	134
A holdas forrás	134
Az ájtatos macska	139
Az elvarázsolt kecske	142
A hiszékeny ács	163
Az ördög és a tolvaj	168
Az egérből lett leány	170
A békakirály paripája	181
A majomszív	184
A majom és a teknősbéka	184
A szamáragyvelő	193
Ilad, alad és Irachta	197
A nyolc látomás	197
A szerző megjegyzése	219