Előszó
A IV. Országos Sporttudományi Kongresszusra 2003 októberében került sor Szombathelyen.
Létezik egy másik időszámítás is. 1996-ban alakult meg a Magyar Sporttudományi Társaság. Azóta ez volt a második jelentős seregszemléje a bontakozó hazai sporttudománynak. A Társaság célkitűzéseit jelzi az a tény is, hogy első ízben költözött a kongresszus, nem a főváros, hanem az egyetemi várossá avanzsáló vasi megyeszékhely adott otthont az eseménynek. Az alapvető tendenciákhoz tartozik, hogy a kongresszus fő témáit egyrészt az európai uniós csatlakozás, másrészt a szakmai időszerűséget tekintve mindenütt a középpontba került ügy az utánpótlás-nevelés, jelentették. Akárcsak mindenütt a világon, nálunk is megfigyelhető, hogy a sporttudomány, ez a fiatal, új tudományterület elsősorban az orvostudomány emlőin nevelkedett. Ez adódott sport és egészség alapvető összefüggéseiből, főként a testedzés primer prevenciós szerepéből. Az egészség-megközelítés mintegy legitimálta a sporttudományt. Ebben az időszakban is nyilvánvaló volt, hogy a természetesen vállalható kapcsolatrendszeren túl a sporttudományban az orvostudományi rokonság mellett meghatározó a társadalomtudományi vonulat.
A 2003-as sporttudományi kongresszus maradandó pozitívuma, hogy igazolta: a hazai sporttudomány fejlődése lépést tart a nemzetközi tendenciákkal. Túllépett a szűken értelmezett egészség-centrikus, más oldalról nézve biológiai megközelítésen, és valóban, mint jellegzetes humán tudományág egzisztál. Ez persze nem jelenti azt, hogy csökkent a természettudományos témák súlya, aránya, hanem azzal az örvendetes helyzettel kapcsolatos, hogy egyenrangúan megjelentek a pszichológiai, szociológiai, edzéstudományi, sportrekreációs és közgazdaságtani munkák. A pozitív mérleget reprezentálja a rekordot jelentő résztvevői és előadói létszám: több mint 400 fő résztvevő, 111 előadás és 57 poszter-bemutató.
Mindez azt jelzi, hogy egyelőre a Magyar Sporttudományi Társaság megfelelő szervezeti keretet nyújt a tudományág fejlődésének. A szerény, de immár rendszeres állami támogatásra alapozott kutatási pályázati rendszer révén képes jól működtetni, legalábbis elősegíteni a működését a sporttudományi műhelyeknek. Bizonyos, hogy rövidtávon nem változik ez a helyzet. Középtávon már elképzelhető, hosszútávon pedig bizonyos, hogy a Társaság mai szekcióiból, nem valamennyiből, de a legerősebbekből már önálló társaságok alakulnak majd. Feltehetőleg akkor is szükséges és hasznos lesz a közös, integrált társaság működése, mint ahogy a Magyar Sportorvos Társaság tevékenysége nem mond ellent annak, hogy eredményesen dolgozó sportélettani szekció tevékenykedik a sporttudományi társaságban.
Szombathelyen bebizonyosodott, hogy igen lényeges a Társaság működése, a tudományos fórumok, publikációs lehetőségek megteremtése a sporttudományi doktori iskola számára, illetve természetesen a hallgatók számára. A PhD fokozat elérésére törekvők a kongresszus leginkább aktív résztvevői közé tartoztak, szemlátomást örömmel éltek a szereplés lehetőségével, és bizonyára így lesz ez a jövőben is. Fel is merült, hogy a folyamatot lezáró nyilvános vitáknak valóban nagyobb publicitást lehetne adni, a meghívókat közzétéve a Sporttudományi Szemlében. A sporttudomány utánpótlásának gondozását jól szolgálta az elismert külföldi és hazai sporttudósok részvételével megrendezett igen sikeres angol nyelvű szekció.
Nyilvánvaló, hogy a sokszekciós társaság valamennyi részlege nem azonos mértékben vett részt az eseményen, de örvendetes, hogy összességében méltó megjelenése volt a sporttudomány gazdag rendszerének. Bizonyos, hogy az utánpótlás-nevelés, mint jól megválasztott fő téma is jelentős részt vállalt a sikerben. De ez természetesen azt is jelzi, hogy folynak értékes kutatások ezen a területen. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az iskolai testneveléstől a szűk nemzetközi elitbe tartozók felkészítéséig, az igényes tehetséggondozásig terjedt a paletta. Nyilván, ha a jövő kongresszusain más fő témák kerülnek is előtérbe, a szelekció mindig helyet kap majd a programban.
A Társaság életében első alkalommal került sor a „Tiszteletbeli tag" - a nemzetközi tudományos életben szokásos „Honorary Member" - kitüntetések átadására. Az MSTT kitüntető oklevelét a sporttudomány nemzetközi fejlesztése és a magyar sporttudomány támogatása érdekében kifejtett kiemelkedő munkássága elismeréséül Dr. Oded Bar-Or professzor, a világszerte ismert kanadai gyermekgyógyász és sportkutató, valamint a németországi Dr. Eberhard Mensing egyetemi testnevelő tanár és edző, az iskolai testnevelés és sport új irányzatainak, a „trend-sportoknak" a szakértője kapta. Ugyancsak a kongresszus fénypontjához tartozott dr. Nádori László emeritus professzor kitüntetése, aki a sporttudomány hazai és nemzetközi fejlesztése érdekében kifejtett kiemelkedő munkásságának elismeréséül az „Örökös tiszteletbeli elnök" kitüntető oklevelet vehette át.
Külön méltatást érdemelnek a házigazdák. Természetesen ez is kétoldalú folyamat. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola életét is a legjobb értelemben megpezsdítette a kongresszus. A Gál László c. főigazgató vezetésével dolgozó helyi szervező bizottság kiválóan ráérzett az alkalom fontosságára, hangsúlyaira és nagyszerűen előkészítette az eseményt.
Vissza