Itt élünk...

Fülszöveg

Sok éve annak, hogy veretes szavakat olvastam erről a vidékről Király István irodalomtörténésztől. Akadémikus társam - többek közt - emelkedetten vallotta: „... nagyon közel áll hozzám ez a táj, kiváltképpen a szélső szabolcsi részek, s Bereg és Szatmár. Jó tudni, hogy ennek a vidéknek áldozathozó gondnokai vannak." Aztán a múló idő annak lehetőségével is megkínált, hogy személyesen ismerkedjek ezzel a vidékkel és lakóival.
Nem ért meglepetés. Minden addig hallott, olvasott elfogultságot megértéssel fogadtam, mert reális valóságból serkentek. A természet itteni csodái éppúgy rabul ejtik a vendéget, mint a történelmi emlékek. S az emberi szabadságvágy megnyilvánulásai (Tarpai Márton parasztkatonái, Thököly felkelői, II. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás talpasai, 1848/49 népfelkelői) tiszteletet parancsolok. A túlélő nemzedékek, generációk hagyományápolása pedig szervesen illeszkedik a tájhoz és múltjához, s olyan elkötelezettséget mutat, melyet vendég és pártfogó levett kalappal köszönthet. Később pedig, képviselői munkám során megismerhettem a vidék másik arcát is. Az Ady Endre által emlegetett „mégis" a „csak azért is" konokságát, mely nélkül hazánk egyik gazdaságilag leszakadt régiójában a megmaradást célzó összefogás eredménytelen maradt volna.
A természeti és történelmi viharokban ugyanis ez segített talpra állni, s megmaradni embernek és magyarnak. Az a szerény ismeretanyag, melyet minderről, tehát a múlt krónikáiból és a jelen állapotairól átnyújtunk- gondolom- egyszerre kiváltja vendégeink tiszteletét, s a helyiek megmaradást erősítő akaratát. Mégis, inkább vendégcsalogatónak szánjuk. Hívok, hívogatok ide mindenkit. A helyieket az önismeret erősítésére, a távol lakókat ismerkedni, felüdülni, megpihenni. Felfedezni mindazt, ami szép, ami nemes, ami emberi... Vissza